Zsigmond Győző új könyvébe foglalt etnomikológiai tanulmányaival és gazdag adattárával többféle és sokféle fajsúlyú meglepetést szerzett. Először is a nagy formátumú könyv magas szintű esztétikai és nyomdatechnikai kivitelezésével. (LKG — PONT Kiadó, Sepsiszentgyörgy — Budapest, 2009, a borítót a szerző képeinek felhasználásával Kopacz Attila tervezte.)
Másik meglepetés az etnomikológia művelésében úttörő szerepet vállaló szerző bámulatra méltó terepkutató munkája, amely befogja a Kárpát-medence egészét Háromszéktől Felvidékig és Zalától Kárpátaljáig, de gazdag információs anyagot szállít a moldvai magyarok köréből is. Zsigmond Győző francia ösztöndíjjal Aix-en-Provance-ban és Párizsban végzett tudományos kutatói munkát, s a vonatkozó nemzetközi szakirodalom ismeretével és segítségével képbe hozza az észak- és dél-amerikai, főleg a természeti környezetben élő népek — elsősorban az indiánok — gombagyűjtési, gombahasznosítási szokásait és hiedelmeit. A kötet földrajzi dimenzióinak terjedelméhez társul a harmadik meglepetés, az, amint az etnomikológia egykori és mai művelőit munkásságába bevonva e tudományág szellemi térségeit tágítja. A könyv érdekessége, hogy a provinciális röghöz, illetve gombához kötött ismerettár kontinensnyi területeket átfogóvá válik.
A kötet természetszeretetet sugároz, a népi kultúra valóságának és rejtelmeinek megismerésére ösztönöz. Úgy tudományos, hogy a szerző szenvedélyes, már-már mániákus természetfüggőségének értékeit is felmutatja. Az olvasó rácsodálkozhat arra, hogy Zsigmond Győző nemcsak a nagy gombák sokféle népi és táji elnevezését, a tudományos terminológiát ismeri-kutatja, hanem a termőhelyet, magát a gombászó embert, ennek szokásait, hiedelmeit, a gomba gyógyászati, étkezési felhasználását, felvillantja vagy akár riportszerű írásban is megrajzolja a gombász arcát, egyéniségét. Időben az ősiséghez, a sámánizmushoz kalauzol vissza, térben a sepsikőröspataki ,,Gombakirálytól" a Szeret menti csángó falvakig cserkészteti be a tájat.
A könyv keltette meglepetéseknek ezzel nincs vége. A háromszéki gombászok — a László Kálmán Gombászegyesület — több rendezvényén részt vettem, valamikor a mostaninál intenzívebb erdő- és mezőjáró koromban magányosan vagy társaságban sokat gombásztam. Ennek alapján állíthatom, hogy társaságuk mindig valóságos szellemi-testi felfrissüléssel járt, s manapság, az annyiféle bolondos-szektás szokás világában jó belekóstolni ebbe a szenvedélyességbe, és természetesen az általuk készített ízes gombaeledelekbe is. Gondolom, hogy a nem éppen gombás évszak ellenére a tervezett árkosi könyvbemutató gombásztalálkozóra is alkalmat kínál.
