Nyár eleje volt. Szúnyog Szilárd éppen befejezte felsőfokú tanulmányait, és egy jól fizetett munkahelyen, egy nyertes csapat tagjaként szerette volna kamatoztatni vérszívó tehetségét. Volt az ifjúban valami öröklött hajlam, de a magas fokú tanulmányok óriásira növelték önbizalmát.
Napestig az internetet böngészte a megfelelő állás reményében, amikor egyszer csak megcsillant előtte a lehetőség: Hollówoodba kerestek főszereplőt egy vámpírfilm forgatásához.
Szilárd azonnal ajánlásokért kezdett szaladgálni. Felkereste valamikori professzorát, Szúnyog Góliátot, aki a fullánkforgatás mesterségére tanította, majd Malária Ria tanárnőt, akivel a szúnyogáriát fújta. Összegyűjtve az értékes referenciaanyagot, e-mailen elküldte, és várta a választ a szú@nyög címre.
Hála a világhálónak, mely úgy elterjedt Kerekerdőn is, mint régebb a pókháló, pár óra múlva jött is a meghívás a próbafelvételre. Együtt zümmögött az egész szúnyogrokonság, amikor kikísérték a szépreményű ifjat a röptérre. Hősünk a bal szárnyon kapott helyet egy hőscincér társaságában. Egész utazás alatt a nagy lehetőségről fecsegtek, és Szilárd már látta magát a plakátokon, s a repülőgépzajba beleképzelte a rajongók moraját.
Aztán eljött a nagy pillanat, a bemutatkozás. A rendező ugyan csóválgatta a fejét a vékony szúnyogdonga láttán, de az ajánlások súlya nyomott annyit a latban, hogy próbát tartson a jelentkezővel. Szilárdnak egy csinos, szőke színésznő oldalán kellett eljátszania a vámpírszerepet.
Egész reggel Kolgét Vájtening fogkrémmel fehérítgette szívókáját, hogy nagyobb legyen majd a hatás a közelképen. Aztán egy haditanács, fényár, és kezdődött a forgatás. Az ifjú, akinek nem volt tapasztalata a színészmesterségben, nagy lélegzetet vett, és teljes erejéből belemart a kínálkozó nyakba. A színésznő felszisszent, majd összeesett, mintha csak a forgatókönyvet követné, de a nyakán ott éktelenkedett egy nagy vörös csípés.
Szilárd ösztönösen érezte, hogy valami végzetes hibát követett el, és a zűrzavarban kisirült az ajtón. Mire a rendező szétnézett dühöngve s ordítozva, hogy most csapja agyon a merénylőt, szúnyogunk már hazafelé zötyögött eredeti termeténél kisebbre zsugorodva.
Nagy volt a szomorúság az egész szúnyognemzetségben, az ifjú meg magába zárkózott, zizzenést sem hallatott. Így kerültek doktor Bubóhoz.
A doktor azonnal vérátömlesztést adott az alélt szúnyognak, és biztató szavakkal is próbálta talpra állítani, amikor megjelent a színen Marha Mara, a helyi lokál dzsesszénekesnője.
Mara rögtön átlátta a helyzetet, és a maga természetességével megszólalt: ,,Hát, öcskös, nem tévesztendő össze egy itthoni marhafar egy magasnyaki művészi vénával!"
Nem tudni, meddig tartott a gyógyulás, de Szúnyog Szilárd azóta egy marhalegelőn dolgozik felügyelői állásban.
