Francia szakemberek kimutatták, hogy az emberiség fiziológiai képességeinek kilencvenkilenc százalékánál tart, miközben 1896-ban, az első újkori olimpia idején ez a mutató még csak 75 százalékos volt.
Az ember gyakorlatilag elérte teljesítőképessége határait — állapította meg egy francia sportegészségügyi és kutatási központ, az Irmes felmérése, öt fontos sportág 1896 óta elért 3263 világrekordját elemezve. Az Irmes kutatói szerint ma már az emberi szervezet alig-alig tudja fokozni a teljesítményeket. A világrekord-javítások az elmúlt évtizedekben egyre kisebbek, s egy generáció múlva az új és új világrekordokat pusztán ezredmásodpercek vagy dekagrammok választják majd el egymástól.
A doppingolás, illetve a technológiai fejlődés még hozhat jelentős eredményeket, de maga az emberi szervezet, az inak, a tüdő, a szív azonban már nem nagyon tud komoly további terheket elviselni. Jellemző például, hogy a maratoni futásban a versenyzők által szinte kivétel nélkül tapasztalt, a 30. kilométer körül jelentkező ,,teljes kimerültséget" az emberi agy okozza: a rendelkezésére álló adatok (testhőmérséklet, szívritmus, a még meglévő tartalékok szintje, az izmok PH-értéke) alapján figyelmeztető jelet küld a szervezetnek, meg akarván előzni egy esetleges katasztrófát... Azaz mintha maga az agy is akadályozná a teljesítmény fokozását.
Egy-egy sportbeli aranyérem fénye azonban elhalványul az állatvilágban megszülető rekordokkal összehasonlítva: Usain Bolt világcsúcsa a százméteres síkfutásban körülbelül óránkénti 37 kilométeres sebességnek felel meg. Egy gepárd ezzel szemben 200 méteres távot óránkénti 103 kilométeres sebességgel fut végig. Egy vándorsólyom legnagyobb repülési sebessége óránként 230 kilométer körüli — derül ki a Természetvédelmi Világalap jelentéséből.
Vízben az indo-csendes-óceáni legyezőhal tartja a gyorsasági rekordot óránként 110 kilométerrel. Összehasonlításul: a legjobb emberi úszók óránként hét kilométert tesznek meg.
Súlyemelésben az orrszarvúbogár a világrekorder. A szkarabeuszok fajtájához tartozók saját súlyuknak akár a nyolcszázötvenszeresét képesek elhurcolni, egy hangya a testsúlyának ötvenszeresét, egy gorilla pedig akár 900 kilót is. Egy ausztrál óriáskengurunak az ugrás nem probléma: képes akár 13 és fél méternyit és három méternél magasabbat is ugrani. Testének nagyságához képest a bolha a ,,bajnok": két és fél milliméteres testével akár ötven centiméternyit is ugrik. (MTI-Press)
