A megyei útügy emberei azóta már néhányszor visszatették, oda is hegesztették a fémakadályt, mindhiába. Néhány óra alatt ismét eltűnt. Legutóbb úgy próbálták a közlekedést megakadályozni, hogy a híd két oldalára földből (!) emeltek akadályt. A helyiek ezt sem veszik figyelembe, gyalog, kerékpárral, motorbiciklivel már kisebb ösvényt vágtak rajta. Az emberek azt mondják, másképp nem tehetnek, számukra pótolhatatlan a híd.

A négy esztendeje Brassóba ingázó Jakab Sándor elismeri, valóban tarthatatlanná vált az átjáró állapota, s újra kellene építeni, de ennek ellenére úgy véli, a helyiek igényeire is oda kellene figyelni, hiszen jó néhányuknak munkája, megélhetése függ a jó közlekedéstől. ,,Az, hogy nekünk, Brassóban dolgozóknak Bölön felé kell járnunk, csak azt jelenti, hogy öt-hat kilométert kell pluszban megtennünk a rossz minőségű úton. De kérdem, mi történik azokkal az ürmösiekkel, akiknek Nagyajta határában a földjük? Nekik hány kilométerrel kell többet megtenniük, ha birtokukat szeretnék megművelni? Vagy ugaron marad a nagyajtai határ egy része? Ha minden úgy lesz, ahogy mondják, s két évig lezárva tartják Erdővidék eme kapuját, még inkább elszigetelődünk, még inkább szegények leszünk. Legalább azt a katonai hidat állítanák fel, amiről úgy hírlett, megkapjuk" — mondta Jakab Sándor.

Kővári Katalin második osztályos kisfiát a híd lezárásáig apácai otthona elől vette fel a nagyajtai iskolabusz, most a családnak nem könnyű más megoldást találnia — panaszolja a fiatalasszony. Jakab Attila üzletember hetente többször is használta a hidat. Úgy véli, a község számára kiemelten fontos, hogy Brassó gyorsan és könnyen megközelíthető legyen. Azért is, mert az apácaiakkal és az ürmösiekkel meglehetősen szoros kapcsolatot ápolnak. Szerinte engedélyezni kellene a közlekedést személygépkocsival és szekérrel.