A román oktatásnak valóban szüksége van reformra, ám az átgondolatlan, kapkodó, ötletszerű megoldások többet ártanak, mint használnak. Egy valós megújulást az alapoknál kellene kezdeni, előbb a követelményrendszert s ennek alapján a tanterveket, tankönyveket kellene átalakítani, majd lehetne csökkenteni a valóban túlterhelt diákok tanóráinak számát. Hiába iktatják ki a tornaórákat, a nyelvórákat, fölöslegesen spórolják meg az osztályfőnöki órát, a gyerekeknek nem lesz egyszerűbb az életük, de a már így is csekély mozgás miatt egészségtelenebbek lesznek, nem nyílik alkalom levezetni a felgyűlt feszültségeket, megoldani a konfliktusokat, és az oly sokat hangoztatott nyelvtudás hiányában esélytelenebbekké válnak az új, EU-s világban. Amíg a román oktatás egyetlen dologra összpontosít: minél nagyobb információhalmazt tölteni a diákok fejébe anélkül, hogy rávilágítana az összefüggésekre, a gyakorlati hasznosíthatóságra. Így nincs remény arra, hogy hasznosabbá, tartalmasabbá váljék az iskola. Nem véletlenül indult tiltakozáshullám, diákok és tanárok egyaránt ellenzik a bejelentett változásokat.

Ecaterina Andronescu gyorsan akar látványos eredményeket felmutatni. Ezért választotta az időigényesebb, de átgondolt, alapos reform helyett a népszerűnek tűnő esetleges megoldásokat. Időről időre újabb ötletekkel áll elő, ám eddig ezek egyébre nem voltak jók, csak a kedélyek borzolására. Hetekig zajlott a vita a kötelező óraszám csökkentéséről, majd, mint aki feltalálta a spanyolviaszt, előrukkolt a délutáni oktatás bevezetésével és a magánórák betiltásával. Ahol működik a délutáni oktatás, bebizonyosodott, sok szülő számára hasznos, de a kü­lönórákat nem váltja ki.

A tanügyminiszternek sok mindenben igaza van, valóban változásokra szorul a román oktatási rendszer. Ám az önfejű, átgondolatlan, konzultációk nélküli újítás reform helyett csak káoszt teremt.