Nem azért mondom, de hidd el, hogyha én nem állnék a sarkamra, hogy igenis, Anyunak szüksége van teljes értékű gondozásra, az asszony nem törődne vele. Szegény öregasszony, maholnap a lábára sem tud állni. És hiába mondom az asszonyomnak, hogy ezeket a feltételeket csakis az Otthon tudja biztosítani.
— Igazad is van — értek egyet barátommal —, az otthon melege minden bajra gyógyír.
— Hm, no, ez is igaz — feleli kissé belepirulva —, de én az öregek otthonára gondoltam...
Pletyka
Kifogyhatatlanul ócsárolja a szomszédját immár jó fél órája, hogy egy műveletlen bunkó, koszos, mint egy koldus, nem beszélve a slendriánul öltözködő feleségéről, holott van, mit aprítaniuk a tejbe, hiszen most adtak el egy telket, amit egy állítólagos nagynénitől örököltek. Van tehát zsozsó, mégis a tragacsát az ablakom alatt burrogtatja órákon keresztül... (és így tovább).
Mondom, amikor szóhoz jutok: akkor nem értem, miért jársz hozzájuk szombat esténként kártyázni? Ezt beszélik...
— Ugyan — feleli dühös meglepettséggel —, én soha nem tenném be oda a lábam, de így mondják...
