A magyar nemzet egészébe mi, a határokon kívülre szorult magyarok is beletartoznánk.
Nem hisz az ember sem a fülének, sem a szemének: az ország vagyonának elherdálásáért, a közönséges lopások, tolvajlások, kétes eredetű vagyongyarapítások miatt egy új választás után felelősségre vonható — és vonandó — bűnszövetkezetek, kamarilla-politikusok, a következményektől való félelmükben ugyancsak berezelt zsurnaliszta bértollnokok újra elényalták Fidesz-győzelem esetére a kettős állampolgárság visszaállításának rémét. Orbán Viktor ungvári beszéde után, amely a KMDK 20. évfordulóján hangzott el, kórusban kiabálják, hogy „ezek" — mármint mi, határon kívül rekedt magyarok —, ha szavazójogot kapunk, akkor az elsöprő győzelmet arató mai ellenzéki párt alkotmánymódosító javaslatainak érvényt szerezhet az országgyűlésben. Így a cigánytéma, a „másságtéma", a fasisztázás, az „antiszemitázás" újfent háttérbe szorult, a 23 millió román beözönlésének rémét is ejtették, és maradunk leendő bűnbankoknak ismét mi, határokon kívül rekedt magyarok. Talpnyaló politikus írja: „Sok jel utal arra, hogy egy abszolút parlamenti többség esetén csúnyán átrendezik a magyar alkotmányos berendezkedést. Egy jóval kevésbé demokratikus rendszerre van esélyünk. Ráadásul gyorsan választójogot lehet adni azoknak a határokon túli magyaroknak, akik közvetlenül nem viselik döntésük következményét — és akkor jön a húsz évre bebetonozás."
Hiába hangzott el annak idején milliószor, hogy kell a fenének nekünk a csonkaországi szavazójog, van nekünk itthon is bajunk és teendőnk elég. De annak viszont véget kell vetni, hogy egy nemzetáruló és nemzetgyalázó kormányzat félelme, érzéketlensége és rosszakarata miatt a hét részre szakított, más államokba kényszerített magyarsággal azt műveljék a Vajdaságban, Felvidéken, Kárpátalján és nálunk, Romániában is, amit akarnak.
Szóval, félnek. Elsősorban attól, hogy a meglévő „üvegzsebtörvényt" mások alkalmazzák.