Beszélhetnénk itt hosszasan a lányos apák gondjairól (tudjuk, miről beszélünk), de most mégis az örömről értekeznénk, hangunkat hosszan kitartva, hiszen íme, az elnök úr lányai bizonyítják, hogy lehet, hogy érdemes, hogy a siker karnyújtásnyira van, csupán tudni kell, mikor nyújthatjuk ki érette a kezünket.
A megfelelő pillanatban, nyilván, hiszen máskülönben úgy tűnne, hogy csak kapálózunk, forgunk magunk körül, kezünket nyújtogatva, s mielőtt egyensúlyunkat elveszítvén végigesünk a földön — Romániában vagyunk, utcáink, tereink teli mocsokkal, szeméttel, ennek is megvannak a maga hátrányai —, sokan, eléggé el nem ítélhető módon, ki is röhöghetnének.
De még nem tartunk itt, s remélhetőleg nem is fogunk, hiszen Traian Băsescu szép és okos és sikeres lányainak közelebbi tervei között szerepelnek bizonyos kurzusok is, ők önzetlenül másokat (minket) is meg szeretnének tanítani arra, hogy hogyan is lehetünk sikeresek ebben a kurva, elcseszett életben. Elena, a kisebb, az Európai Parlamentbe készül, nem turistának, képviselőnek, ami nyilván egy nagyralátó, ambiciózus atya nevelésének kétségtelen sikerességét is jelzi, noha sokan, az irigyek, az elnök úr ellenségei (számtalanok, mint fűszál a réten) nem értenek egyet vele, érdemtelenül kisebbítik a lány érdemeit, szerencse, hogy támogatói is támadnak, Sucseáván, az ősi moldovai városban sokan kampányoltak is mellette, egy idősebb asszony azzal indokolta, ,,păi, are carte!" Hát igen, könyvei vannak (lehetnek!), itt iskolái, értelmiségiként miért is ne lehetne képviselő Brüsszelben. Igaz, ennyi erővel az ország lakosságának majdnem fele (túloznánk?) indulhatna, de hát össze kell szednie előbb a támogató ajánlásokat, ami az elnök ügyes leányának már sikerült, de ezzel sem homályosíthatta el nővére, Ioana sikerét, akiről kiderült, hogy megvan a magához való esze, tudja forgatni a pénzt, s jó érzékkel azt is tudja, mikor kell beszállani az ingatlanüzletbe. Igaz, ez most, nem túl megfelelő pillanatban, az ingatlanbotrány kellős közepén derült ki, melyet éber, az állam érdekeit szem előtt tartó és a korrupció elleni harcot vezető atyja indított el, de mint a bumeráng, visszaütött, mindez viszont nem kisebbíti Ioana képességeit, hát istenem, a ház, amit Ioana megvásárolt semmi félmillió euróért, attól ház marad. A kérdés csak az, hogy honnan volt ennyi pénze? Atyja szerint corbeancai házának árából, saját bevallása szerint közjegyzői keresetéből. Itt van egy piciny ellentmondás, kétségtelenül, de mindez csak azt bizonyítja, hogy előtte nem beszéltek össze. A többit megtanulhatjuk a tervezett kurzuson, amelyet érdeklődve várunk, hiszen maholnap meghalunk, és még mindig nem tudjuk, lányos apaként hogyan is kell sikeresnek lenni.
