VERES IBOLYA, Uzon. Sok mindennel szembesülünk mostanában: egyszer nemzetünk büszkeségét nevezik pálfordulónak, magánérdekből cselekvőnek, máskor nemzeti hősünket címezik cigány származásúnak. Mi jöhet még? Bizony egyszer azt is kikiálthatják, hogy mi, székelyek cigányok vagyunk!
Hiszen azok az SZDSZ-es urak nyilatkoznak rólunk és Gábor Áronról, akik minket nem ismernek, és feltehetőleg errefelé sem jártak. Mégis mennyit tudnak! Azt is tudták, hogy miért jár nekünk magyar igazolvány... Azóta már a faji hovatartozásunknál tartanak, és még azt is előirányoznák, hogy Gábor Áron cigány mivolta ki ne maradjon a tankönyvekből. Tisztelek én minden becsületes cigányt, de ez már azért kicsit több a soknál, Fodor Gábort nem csak levélben kellene móresre tanítani. Hiszen ha az ő és társai eme agyszüleménye tényleg megjelenik a magyar tankönyvekben, ötven év múlva már azt fogják írni, hogy Gábor Áron serege és népe, mellyel a Habsburg-csapatok ellen harcolt, szintén cigányok leszármazottjaiból állt. Hőst lopni is tudni kell, mert aki ilyen ügyekben nem okos, arra még a varjak is azt károgják: kárr, kárr, kárr, hogy a feje fenn áll.
PAKULÁR IRÉN, Sepsiszentgyörgy. Kétszer jártam kihallgatáson a polgármesteri hivatalban, hogy nyessék meg a Múzsák utcai tömbházunk előtt levő fákat, mert a földszinten lakom, és minden fényt elvesznek előlem. A fákat én is szeretem, nem akarom kivágatni őket, csak annyit éppen, hogy ne legyen olyan sötét a lakásom. (Arról ne is beszéljünk, hogy egyes lakók zacskóban dobják ki az ablakon a szemetet, ami fennakad a fák ágai között...) Március 12-én hivatalos értesítést kaptam arról, hogy elvégezték a munkálatokat, holott arrafelé sem járt senki (felvételünk).