Nem mindennapi találkozóra került sor március 29-én a szemerjai református gyülekezetnél: ide látogatott a keresztvári református gyülekezet férfikórusa és nőszövetségi küldöttsége Kiss Zoltán lelkész vezetésével, aki az igét is hirdette.
A bibliai passzust magyarázva, időszerűségét kiemelve részletesen kitért székelymagyar közösségünk legégetőbb kérdéseire, a széthúzásra, gyermektelenségre, anyanyelvünk lassú elvesztésére, egész közösségünk fogyatkozására, és felhívta figyelmünket, hogy ne a múltunkon keseregjünk, sopánkodjunk, ne várjuk, hogy valaki majd helyettünk fog tenni valamit, hanem mindenki éljen úgy, hogy abból a közösség számára előrehaladás, jobblét származzék.
A férfikórus műsorát a gyülekezet már nem tudta könnyek nélkül végighallgatni, hiszen az a székelységről, anyanyelvünkről, Trianonról szólt, meglett, idős, de kemény, meg nem tört tizenhárom ember szájából. Közöttük régi kántoruk, Dobai László 93 évével, valamint jelenlegi kántoruk és karnagyuk, Fekete Lajos 91 évével tette felejthetetlenné ezt a szereplést. Egyben jó leckét kaptunk arról, hogy ott, a végen, túl az egykori bikfalvi határon mennyire meg tudták őrizni magyarságukat, hitüket. Nem kesergésre építették mintegy ötszáz református lélekből álló gyülekezetüket, hanem munkával, összefogással, erős akarattal haladnak előre. Elámultunk azon a hatalmas áldozaton, amivel templomukat felújították, és azon, hogy ezek a végvári emberek végtelen optimizmussal tekintenek a jövőbe.
A templomi előadást Fekete Lajos 88 éves korában írt, Dalból van a lelkem című könyvének bemutatása követte, amiből ott, helyben mintegy ötven darab kelt el. Kiadta a Keresztvári Református Egyházközség 2008-ban. Amint az előszóból is kitűnik, a szerző egy örökmozgó, nyughatatlan ember volt, foglalkozására nézve tanító, de kántor, zeneszerző, versfaragó, prózaíró, kórusszervező és -vezető, gazdálkodó is. A könyv a 27. Honvéd Székely Gyalogezred történetével kezdődik, de amolyan életrajzi regény is dióhéjban. Természetesen, nem marad ki belőle a férfikórus sem.
E hasznos és lelket gazdagító összejövetel szeretetvendégséggel ért véget. Elgondolkoztató, hogy befelé, tömbmagyarságunk felé haladva mint nő a széthúzás, egyre több az üres szónoklat, fantomterv, amit soha nem valósítanak meg. Baj van magyarságtudatunkkal is, nagyon sokszor megalkuszunk, legfőképpen anyagi érdekek miatt. Valahol valami nagyon sántít! Valóban szükség van az egyénenkénti önvizsgálatra, megtisztulásra, az együvé tartozás szellemének megértésére, aktív művelésére. Jó leckét kaptunk a végváriaktól!
BOTOS FERENC ny. tanár
