Kínálja magát Bartalis János versének vissza-vissza térő sora. Mert a peremfaluban, Szotyorban a csend mögött kedélyek borzolódása húzódik meg, érzi mindenki, hogy kissé megbomlott a rendtartó székely falu összetartó ereje, ám tenni érte idő és fáradság, a felgyorsult korban mindenki a maga soros napi gondjait űzi, s mire lelkierőt gyűjtene, hogy elgondolkodjék a bajokon, beesteledik, csend üli meg a falut, reggel pedig ismét a mindennapi gondok, bajok ostromolnak. ,,Nehéz lesz magának itt valakit megszólaltatni" — próbálnak lebeszélni a riportról. Így is történt: — Horváth Gyula kapujában ezzel fogadott: faluügyben, közösségi dologban, bocsánat, nem nyilatkozom! Foglalkoztatja a lakosságot Szotyor sorsa, de a vitát csiholni kell... Látszólagos a csend.
Csend, béke, kellemes levegő és az elvégzett munka utáni öröm érzete fogad Barabás Mózes virágházaiban (képünk). A vendéglátóiparban dolgozott, s mert érezte az unió szelét, váltott. A húzósnak ígérkező virágkertészet sikeres művelője lett. Minden azt sugallja, hogy a szotyoriak, akik a virágot szeretik, rossz emberek nem lehetnek.
— Sokat kellett ide befektetnem. Meg kellet tanulnom a virágtermesztés titkait. Ez itt vízi fukszia, ezek felakasztós petúniafélék több színben. Dán, holland és német magokból szaporítunk. Biztos magok. A dugványokat Magyarországról hozzuk, többjüket én gyökereztetem. Szépek a ciklámenek, a büdöskék, a piros szálviák. Láthatja, mindből hatalmas mennyiséget termesztünk, mert hála az Istennek kialakult a piac, s a parkosításokhoz nagy tételekben rendelnek. Jelenleg 40 000—50 000 növényünk van. Nem is hinné senki, hogy szlovéniai tőzegben termesztjük itt a nyugat-európai virágokat... sok-sok munkával.
*
Horváth Edit: A tenyerem a megmondhatója
— Én ide jöttem feleségnek, de teljesen beledobtam magam a kertészetbe. Higgye el, nem könnyű dolog. Meg kell érteni, hogy itt ez a megélhetés egyik forrása. Minden más csak utána következik! A brassói nagybani kereskedők s ezek a nagy bevásárlóközpontok meghódították a vásárlóközönséget. Mégis ragaszkodunk ehhez a munkához. Az időnek is kedvezőnek kell lennie, mert a mezőn termelt zöldséget nem lehet öntözni, arra nekünk nincsen pénzünk. Palántát nevelni nem szoktunk, inkább a zöldséget értékesítjük a piacon. Addig, ameddig bírjuk... A nyugdíj kevés, nekem még az sincsen... Szotyort a föld élteti!
Rápolti István: Összetartás nélkül nincs faluközösség
— A sikeres Fenyőcske népi együttes táncmestere mit tud tenni a szotyori művelődésért? Szóljon az önre bízott szülőfalu ez évi gondjairól.
— Sajnos, a sajátosan szotyori összeférhetetlenség miatt a falusi csoportjaim megszűntek — felelte Rápolti István falufelelős. — Kevesebb a kultúra iránti igény. Ha ez így tart, tovább lazul a faluközösség, rossz jövőt tudok jósolni. A közösségi érzés hiánya és talán a város közelsége az oka annak is, hogy megszűnt a helybeli I—IV. osztályos iskola. Szerettük volna újraindítani, de a szülői akarat megakadályozta. Könnyen meglehet, hogy az óvoda is erre a sorsra jut. Ez is a közösség fellazulására utal, pedig jó volna, ha ismét a régi, az összetartó Szotyorról beszélhetnénk. A falunap szervezésekor éreztem az összetartás hiányát. A méltán elismerést érdemlő szotyori zöldségtermelőket lasszóval kellett összefogni egy terménybemutatóra, pedig értük rendezzük a falunapot. A műsort idegen együttesekkel kellett összeállítani. A közösségkovácsolásban sokkal nagyobb szerepet kellene vállalnia az egyháznak. A falu infrastruktúrája tekintetében viszont reményteljes jövő elé nézünk: folytatni fogják az ivóvíz vezetését, készül a csatornahálózat tervezete is, Muntyán György segítségével megkezdtük a mellékutcák kavicsozását. Lakóházakat tervez az önkormányzat fiatalok számára. Ez felfrissítené az öregedő helyi lakosságot is. Elfogadta a ravatalozó tervezetét a városi tanács, a kultúrotthon külső-belső festése és egy modernebb illemhely építése is várható.
*
T. Berszán Sándor lelkipásztor
— Valóban felgyorsult az élet, akárcsak a teherforgalom a főúton, mely a templomot és az út menti családi házakat is repeszti-mozgatja. Hiába kértük a sebességkorlátozást, nem sikerült, miként az élet felgyorsulása is magával hozott nem kívánatos jelenségeket. Apróbb bajaink nem tartoznak az átlagos újságolvasó érdeklődési körébe, azok belső egyházi ügyek. Csemperakással kezdjük a tavaszt, és a nyáron elvégezzük a paplak apróbb javításait. Főjavításra szorulna, de még a költségvetés elkészítésére sem futja a pénzalap. Jóindulatú híveink közmunkájára, adományaira kell számítanunk. Tagadhatatlan, hogy a vallásos nevelésben, az ifjúsági munkában érezhető a város közelsége, elszívja a fiatalságot az általunk nyújtott ,,szórakozástól". A városban tanuló és nevelkedő fiatalból kivész a vallásos faluközösséghez való tartozás igénye. Ez is egyik oka az összefogás hiányának. Alkalmi rendezvényekkel és kézműves-foglalkozásokkal próbáljuk ezt áthidalni. Erre jó alkalom most a közelgő húsvét, mert a hétköznapok szétszórják a közösséget. Nekem mint lelkipásztornak csillapítanom kell a fellángoló kedélyeket, és meg is teszem. A helybeli iskola újbóli beindításának gondjaiba engem nem avattak be a szülők, pedig szólhattam volna másfajta meggondolásról is. Ebben is megoszlottak a vélemények, akárcsak a közösségi ügyekben.
*
Makkai György egyházgondnok
— Nem hinném, hogy az egyház belső ügyei az olvasót érdekelnék. Ez a faluközösségre tartozik. Egyébként sincs időm a részleteket boncolgatni. Hogy van itt-ott panaszos hang, hogy a falusi szolidaritás túlnyomóan az egyház gondja kell hogy legyen? Lehet. Ez onnan ered, hogy az egyház belső élete sokak számára átláthatatlannak tűnik. Az esperesi vizitáció nem jelzett ebben rendellenességet. Talán inkább információhiánnyal magyarázható. Mint mindenütt, a jobbnak itt is van helye. Elmondható, hogy a 410 lelket számláló tősgyökeres szotyori közösség beházasodás révén kezd felhígulni, s ezt figyelembe kell venni.
*
Demeter Ferenc prezsbiter
— Kérem, megváltoztak az idők, megváltoztak az emberek. Magányos lett mindenki, végzi a maga dolgát, harcol a megélhetésért. Ezt meg kell érteni. Erre mondják, hogy nincsen összetartás. Van gond az egyházban is. Én 1964 óta presbiter vagyok. A paplak leromlott, a temető kerítését egy éve lerontották, minden úgy maradt. Nem látom az egyház elvárható gyarapodását, pedig van földvagyona is. Nem vádolok, mert tudjuk, hogy a lelkészt betegsége is akadályozhatja. Az esperesi vizitáció alkalmával nem háborogtunk, hallgattunk. Az viszont a szotyoriak szégyene, hogy kevesen látogatják a templomot.
*
Kuti Aranka: Az embereken múlik minden
— Hogy nincs összetartás? Ez bebizonyosodott március 15-én is: nem egyszerre ünnepelt a falu. Ebben a kicsi faluban két ünnepélyt tartottak: ez nem széthúzás? Nézze: felgyorsult az élet. Rápolti Pistának igaza van. Ő az egyedüli, aki még képviseli a kultúrát, rendezi a falut. Az is igaz, hogy vannak ellenfelei, akik nem segítik. Különleges a nép is, ha valaki valamit csinál, megkapják benne a hibát, támadják. Az is igaz, hogy ügyes, tevékeny, szereti a rendet, és szókimondó, nem enged a huszonegyből! Önzőek az emberek. De ezt ne értse félre. Azt jelenti, hogy szorgalmasak, rettentően szorgos nép. A fóliákban töltik el az időt. Elfáradnak, ott a tévé, az újság, megpihen, s nem pártolja fel a rendezvényeket. Ez van! Hiába várják, hogy ezen a helyzeten a tiszteletes segítsen... Neki kell a lelkeket összefognia. Annyi bizonyos, hogy régen nagyobb volt az összetartás.
*
Kóródi János: A település előnyeit ki kell használni
— Jellemző erre a faluközösségre minden, amit ott önnek elmondtak. Próbáltam — mint vállalkozó — segíteni a falun, óvodán, egyházon is. Vendéglátó-ipari egységeim is azt a célt szolgálják, hogy megtelepedjen itt a falusi és az agárturizmus, mert ki kell használni a helyi adottságokat. A széthúzást, az önfejűséget elítélem, meg kell keresnünk az összhangot. Én erre nyitott vagyok, nyitott leszek...
