Városon lakó gyermekeink, fiataljaink kevésbé vagy egyáltalán nem ismerik a szűkebb környék helyneveit sem, s ha kirándulnak is a szabadba, a táj számukra néma marad. A táj nem mondja, hogy én Bíróné pusztája vagyok, és hogy ki volt az a Bíróné, hogy ez a Tetves-kút, de miért tetves, miért Nagyárnyék, és miért Melegoldal egy hegy két ellenkező lejtője... Százával sorolhatnánk Háromszék érdekesebbnél érdekesebb helyneveit s a hozzájuk kötődő mondákat, regéket, régi történeteket. Mihaszna? Ezeket meg kell tanulni, meg kell ismerni, a tájat be kell járni! Helynevekkel teletűzdelt turistatérkép hiányában testhezálló kiruccanást el sem lehet képzelni!
Nem állnak sokkal jobban falusi gyermekeink sem. Több, sokkal több helynevet ismernek, de édeskevés ahhoz, amit tudnia kell egy mai fiatalnak szülőfalujáról, szülőföldjéről. Ezért is, de nem csak ezért fontos a helynevek gyűjtése, térképre vetése, egyszóval megmentése.
A helynévgyűjtés ma már tudomány. Van történeti és van élő helynévgyűjtés. Mindkettő igazi mentőmunka: levéltári papírokból kihámozni a halott vagy éppen kihalófélben lévő helynevet, visszahozni a mába, papírra-térképre tenni a ma még élő helynevet, mert holnap holttá lehet. A diktatúra idején Dealul Partizanilor volt Szemerján annak a hegyoldalnak a neve, ahol a motorbiciklis versenyeket szervezték. Jól hangzott akkoron, de mi köze volt a partizánokhoz!? Semmi. Hát így, így is ,,beszélget" a föld. A hegyoldal régi neve Melegoldal volt, mert déli kitettségű, ott hamarabb olvadt el a hó, hamarabb zöldült ki a fű. A szemerjai Nagyárnyék viszont északos, késő áprilisig sem olvad el ott a hó. Vissza kell hozni az ilyen helyneveket a mába.
Sepsiszentgyörgy helyneveit e sorok írója gyűjtötte össze Györbíró Pállal és dr. Imreh Barnával közösen Szabó T. Attila leírt szabályai szerint, történeti helyneveink egy részét pedig Bogáts Dénes mentette nyomdafesték alá még 1929-ben. Tucatnyi háromszéki falu helynévanyagát jegyezték már fel. A mozgalom él, csak a felhasználók száma egyre kevesebb...
A tavaly év végén 220 oldalas, nagy formátumú nyelvtudományi tanulmány jelent meg Térszínformanevek és vízrajzi köznevek a felső-háromszéki helynevekben címmel a Proserved Cathedra Kiadónál. Péter Sándor nyelvszakos sepsiszentgyörgyi tanár doktori disszertációja tizenkét felső-háromszéki település történeti és jelenkori helynévanyagát összesíti a névtudomány mai elvárásainak szabályai szerint. A szerző kitér arra, hogy a terület nem holt vidék, ma is születnek helynevek a nép ajkán, s hogy a helynévadásnak sajátos története van. A nép lényegében tapint rá a terep sajátosságára, történetére, de a helynév tükrözi a névadó lelkiállapotát, nyelvi leleményességét is. Nos, ebben mifelénk, háromszéki székelyeknél nincs hiány. Péter Sándor könyve hiánypótló a háromszéki regionális helynévgyűjtés történetében.
