Százhúsz éve, 1889-ben született csehétfalvi család leszármazottjaként Bölönben. Ügyvéd volt, a jogi és államtudományok doktora. A középiskolát Székelykeresztúron kezdte, a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte.
Jogászi diplomáját a kincses városban és Münchenben szerezte. Igazságügyi joggyakornokként, majd törvényszéki jegyzőként működött. Az első világháborúban a szomorú sorsú 82-es m. kir. gyalogezred tartalékos főhadnagya volt, egy sor elismerő kitüntetés tulajdonosa. 1920-ban — román politikai okok miatt — lemondott jogi állásáról, visszavonult bölöni birtokára, ügyvédi irodát nyitott, és szívvel-lélekkel a magyar kisebbségi harc részese lett. Tagozati elnöke volt az Országos Magyar Pártnak, 1940—44 között törvényszéki bíróként dolgozott Sepsiszentgyörgyön. Bölöni birtokát kisajátította a kommunista rezsim, maradék földjein maga gazdálkodott. 1955-ben hunyt el. Síremléke a bölöni temetőben található. Emlékét és szellemi örökségét egyetlen, Magyarországon élő fia, Albert Attila nyugalmazott sepsikőröspataki unitárius lelkész és a népes sepsiszentgyörgyi Albert család őrzi.
