A ,,gyűlöletbeszéd" huszonegyedik századi — ha jól emlékszem, liberális körökben fogant — szóösszetétel. A gyűlölet erős intenzitású érzelem. A beszéd intellektuális, gondolati tevékenység, amire csupán az ember képes. E két fogalom szándékosan erőltetett összepárosítása önmagában riasztó csinálmány.
Beszélhetünk a gyűlöletről (amit érzünk, vagy amitől szenvedünk), de ugyanúgy beszélhetünk a szeretetről, fájdalomról, együttérzésről, toleranciáról. Ha így van, akkor létezik ,,szeretetbeszéd", ,,fájdalombeszéd" is. A ,,gyűlöletbeszéd" nem műfaj. Az egyes írások szándékuk szerint hordoznak a gondolati tartalom mögötti, érzelmi töltésű üzeneteket.
Emlékezzünk például az ún. rendszerváltás utáni nacionalista román sajtóban megjelent magyarellenes, gyűlölettől fröcsögő, átkozódó, bennünket kollektív bűnösként megbélyegző, Ázsiába küldő írások tömkelegére.
Nem eufóriás örömmel, de kimondom: voltak és vannak hazaárulók, gyáván megalkuvók, a mindenkori hatalom előtt fejet hajtók (nem csak) a magyarság történelmében. Mint ahogyan bértollnokok is akadtak (és akadnak) bőven. A bölcs és hős pártfőtitkárról dicshimnuszokat zengedező költők és költőcskék vígan megéltek írástudói árulásukból. Mentségükre szolgáljon a diktatórikus rendszer és az emberi gyengeség, a félelem.
Van igazság, amit ki kell mondani, fájó igazságtalanság, árulás, amivel szembe kell szállni, szókimondó vélemény, amit minden körülmények között bátran kell vállalni. Nem a ,,suttogó propagandának" megfelelve, hanem meggyőződésből.
Aki 2005. december ötödikén Magyarországon Nemmel szavazott, az Nemet mondott a magyar nemzet összetartozására, Nemet mondott ezeréves közös történelmi múltunkra, hagyományainkra, a jelenben való együttműködésre, és Nemet mondott a jövőnkre, a magyarság kultúrnemzeti egységére. Modern Káinokként vak és buta dühvel sújtottak le ránk, a kiszolgáltatott testvér-Ábelekre.
Kérdezem tehát: nem szabad gyűlölnünk a diktatúrát, a megaláztatást, kisemmizést, nem szabad lázadnunk? Fejet kell hajtanunk, hajbókolnunk, vagy hízelgő ódákat kellene írnunk, lojalitásunkat bizonyítandó?
,,Tökmag Jankók", ,,híg fejű törpék", ,,csürhe", ,,sok senki, gnóm, nyavalyás", ,,ez a gazember még lógni fog"!
S az álmosaknak, piszkosaknak,
Korcsoknak és cifrálkodóknak,
Félig-élőknek, habzó szájúaknak,
Magyarkodóknak, köd-evőknek,
Svábokból jött magyaroknak
Én nem vagyok magyar?
Nyugalom, liberális szellemiségű uraim és hölgyeim, nem a Háromszékben, nem a Hargita Népében jelentek meg ezek a sorok, Ady Endre írta őket, közel száz évvel ezelőtt!
