Kifürkészhetetlen Băsescu és a Demokrata-Liberális Párt jövője, de jelen pillanatban a tévedés veszélye nélkül megállapíthatjuk: a kormányzás megszerzése, a szocdemekkel való koalíció sok jót sem a pártnak, sem az elnöknek nem hozott. Valójában a szekeret nem Geoană vagy pártja borította fel, hanem a körülmények furcsa összejátszása következtében a harcos, az igazság bajnokaként számon tartott államelnök tekintélye dőlt rövid idő alatt romba.
Valószínű, a hatalom mértéktelenné és elővigyázatlanná tette, családja is a fejére nőtt, luxuslakást vásárló lánya, politikai pályára vágyó kisebbik csemetéje, sikeres, de gátlástalan üzletemberi babérokat hajhászó öccse és unokaöccsei, no meg a bólogatójánosokból álló pártja, pénzéhes üzletember haverei mintha elveszítették volna a mértéket. Ezért szinte egy időben robbant a közvéleményben és fordult az államfő ellen néhány pikánsan kellemetlen ügy. Ráadásul a jó beszédű, nem ritkán szabadszájú, de mindenképp közlékeny Băsescu hallgat. Nagyobbik lánya megmagyarázhatatlan vagyonosodása, testvére nagyravágyó konstancai lakó- és üdülőtelep-építési elképzelései, melyek a Bukarestben és Kolozsváron jól bevált gyakorlatra alapoztak, miszerint társulj az agrártudományi egyetem kísérleti állomásával, szerezz építkezési engedélyt földjükre, majd szúrd ki szemüket a busás haszonból származó jövedelem töredékével, nagy ellenérzést váltott ki a közvéleményből, s már nem figyelik kuncogva az emberek, hogy a gazdag vállalkozók Băsescu szerint két csoportba oszthatók: az övéik gusztustalan pénzéhes korrupt emberek, az enyémek tisztes vállalkozók, akiknek sikerült vagyonukat megalapozniuk. Most lassan, de biztosan megdőlt ez a legenda is, a család leszerepelt, a párt cinkosan hallgat, vagy butaságokat mond, mint Emil Boc miniszterelnök, az államfő meg valószínű a menekülési útvonalon töri fejét. Mert váratlanul megszólalt társa a kormányzásban és ellenfele az elnöki székért folytatott harcban, Mircea Geoană, s láss csodát, ügyészségi kivizsgálást követel a Băsescu család vagyonosodása kapcsán. Ráadásul a sajtó, a türelmetlen és gonosz, naponta újabb vádpontokkal áll elő, készülő diktatúrát vizionál, nagy letartóztatási hullámról beszél, mely hol újságírókat, politikai elemzőket érint, hol épp az államfő környezetéhez tartozó aszfaltkirályokat. Akik állítólag összekaptak a koncon, s megszólalhatnak. És ha esetleg beszélnének, annak következményei beláthatatlanok.
Bajban tehát az államfő, a pártja és a kormánya. Lejtőre került, s ami rosszabb: tudja, helyzete soha nem lesz olyan, mint korábban volt.
