A húsvét ünnepén nélkülözhetetlen a tojás festése, az írás technikája játszóházakban, segítő népművészektől sajátítható el. Segítségre lehet egy-egy ügyes kezű, hagyományőrző anyuka, nagymama vagy nagynéni, de megtanulhatók a fogások könyvekből is. Az üzletekben kapható tojásfestékek ugyan az egészségre ártalmatlanok, de vegyi anyagokból készülnek. Ezek helyett használhatunk természetes, elsősorban növényi alapanyagokat.
A festőléhez forrázzuk le a növényeket, majd forraljuk húsz-harminc percen keresztül, a szín rögzítéséhez adjunk hozzájuk egy-egy evőkanál ecetet. Töltsük ki a színezőlevet befőttesüvegbe, ebben áztassuk a megfőtt és lehűtött tojásokat a kívánt szín eléréséig. A fehér héjúakon szebben mutatnak az élénk színek, de a barna héjúakon is érdekes, különleges színhatás érhető el. Jobb a színezés, ha a tojást a festőanyaggal (különösen a hagyma, cékla esetében) együtt főzzük.
Tojásszín és használható alapanyag:
Zöld: csalánlevél, spenót, fekete bodza zöld bogyói, nyírfalevél és -rügyek.
Lilásbordó: céklalé.
Narancssárga: kutyatejgyökér.
Sötétlila: bodzabogyó.
Sárga: gilisztaűző varádics szárított virága, eperfalevél, körömvirág.
Fekete: dióburok, diólé (de ezek mérgezőek; csak kifújt tojáshoz alkalmazzuk).
Vörös: nyírfalomb, almakéreg és szurokfű együtt főzve. A vöröshagyma héjával barnáspiros tojásokat készíthetünk. Timsó hozzáadásával gyönyörű napsárga színt kapunk.
Piros: festőmályvavirágok szárított szirmai.
Sötétbarna: lilahagyma héja, fekete tea.
Kék: csillagvirág és timsó keveréke, áfonyalé.
Bíborszín: áfonyalében hosszabb ideig ázó tojás.
Az írott mintás tojások motívumainak megrajzolásához szükséges anyagok: méhviasz, íróka, gyertya, amelynek lángjánál majd a festés után leolvasztjuk a viaszt. A díszített húsvéti tojás elsősorban Európa keleti felén terjedt el, Közép- és Nyugat-Európában általában egyszínűre festik. Több szín alkalmazása esetén a világos színűnek szánt részeket is viasszal fedik, majd a felület többi részéről vagy lemossák e színt (ecetes oldattal), vagy tovább festik sötétebb színű festéklében. A kemény viasz lekaparása után a színtelenül maradt díszítmény kirajzolódik. A karcolással való díszítés kevéssé lokalizálható, körülhatárolt mintakincshez sem köthető, a geometrikus díszítés mellett virágornamentika, életkép és emberábrázolás alkotja. Kevésbé elterjedt díszítési mód a levélrátétes (a tojásra érdekes rajzolatú levelet rögzítenek festéskor, helye világos marad); a textilrátétes, ragasztott bevonatú, ecsetes festésű, politúros-lakkos, matricás (lehúzóképes), sodronybevonatos megoldás.
