Kellemesen buborékoló bizsergés járja át az ember szíve tájékát, pedig még nem is hörpintett a bodoki ásványvízből. A bodoki, Borvíz utcai Favorit cég ugyanis a közelgő húsvéti ünnepekre gondolva az ég és az éltető víz tisztaságára utaló kék címkén a kétliteres pillepalackban azt teszi, amit valamennyit magára adó magyar egyénnek vagy közösségnek tennie kellene: a román nyelv mellett magyarul is szól, kellemes húsvéti ünnepeket kíván fogyasztóinak. És formás, nagy betűkkel magyarul is feliratozza a pillepalackot: ÁSVÁNYVÍZ, románul APĂ MINERALĂ, angolul MINERAL WATER, németül MINERALWASSER.
Fontos dolog ez az apróság, különösen most, amikor nyelvünket újfent tiporják, rongyolják, s amikor képesek az igazságszolgáltatás magaslatain is kifogásolni azt, hogy egy nagy múltú megyei könyvtár igazgatójának kinevezéséhez a magyar nyelv ismeretét is feltételként szabják — hát milyen nyelven ajánlják nekem, mondjuk, Jókait olvasásra? —, bizsergetően jó érzést vált ki ez a feliratozás, amikor megyehatárt jelző táblák léte vagy nem léte fölött kell pereskednünk, amikor a Székelyföld vagy az autonómia szó egyesek szemét vörös posztóként szúrja, s amikor már a kiskocsmák étekkínálatát is — mondjak példákat? — csak az állam nyelvén loccsantják szembe velünk, s eközben a mieink fennhangon autonómiáznak az egyébként ízletes ,,ciorbă"-k és a ,,mititei" mellett ennyi meg annyi ,,leu"-ért, s evés közben nem jut eszükbe, hogy az autonómia itt kezdődik, ha a savanyú levest vagy a csórékolbászt annak nevezzük, ami. Persze, mondhatnók — mint én magamban —, hogy ebből én itt nem kérek, és inkább átmegyek a Sugásba, ahol a Bécs városát is hosszú időn át meglakó gazda jó kereskedő, és tudja, hogy ha valakihez anyanyelvén is szólnak, annak ízletesebb az étek.
És bizsergetően jólesik a magyar feliratozású bodoki ásványvíz, meg a jókívánság is. Megnéztem a címkén feltüntetett szavatossági dátumot: 2009. december 31. Nos, én húsvét után karácsonyig, amikor, remélem, újra kellemes ünnepeket kívánnak, bodoki borvizet iszom, amelyről azt olvasom a Pallas-lexikonban: ,,a Vásárpataka völgyében (582 m magasságban) kitűnő égvényes savanyúvíz buzog fel, amely forgalomba nem jön".
Javítsuk ki tehát az egykori bejegyzést: a savanyúvíz forgalomba jön, fogyasztását pedig nem melegen, hanem hévvel ajánlom hidegen mindenféle műlé és pancslé helyett.
