Móricz Zsigmond azt mondta, hogy a legtisztább magyar nyelvet a nép beszéli. Az írónak nem az a dolga, hogy egy irodalmi nyelvet agyaljon ki, amit majd a nép nem ért meg, hanem a nép nyelvét tegye irodalmi nyelvvé. Nagy írónk szerint a népi nyelv nem más, mint az erdei szamóca, az író összegyűjti, megtisztítja, megmossa és egy kristálytálcán felszolgálja.
A politikában az erdei szamóca a nép kívánsága. Politikusainknak azt kéne kiagyalniuk, hogyan tálalják minél vonzóbban ezt a kívánságot? Ezt kéne kiagyalni. De hogyan lehetséges ez, ha az a bizonyos kocsonyás állomány hiányzik belőlük. A nép bölcs. A politikusainkról is megvan a pontos véleménye, és hogy ezt a véleményt a honatyák megértsék, a bölcs nép adomák formájában tálalja nekik.
Az RMDSZ-nek:
— Tavaly hol szilvesztereztetek? — kérdi a tagság a legfelsőbb vezetést.
— Neptunon.
— Na és milyen volt?
— Egyiknek beverték a fejét, a másiknak eltörték a lábát, a harmadiknak letépték a fülét.
— Hát ez borzasztó! Na és az idén hol szilvesztereztetek?
— Neptunon.
— Megint?! És hogy volt?
— Hát az egyiknek lekapták a fejét, a másikat tolószékbe tették, a harmadiknak levágták a fül-orr-gégéjét.
— Szörnyű! Eszméletlen! Hát jövőben hol akartok…
— Hát úgy gondoljuk, leugrunk Neptunra.
Az MPP-nek:
A szegény halász kifog egy aranyhalat. A hal rimánkodni kezd emberi hangon, hogy dobja vissza a vízbe, mert ő ugyebár mint aranyhal teljesíteni fogja három kívánságát. Legyen. A székely horgász jószívű, visszadobja az aranyhalat, az meg ígérete szerint kidugja a fejét a vízből, és így szól:
— Na te halász, halljam az első kívánságodat.
— Hát... ebben a folyóban folyjon vodka!
Teljesül. A halacska tikkadozik a folyóban, de újra megszólal:
— Na, te halász, halljam a második kívánságodat!
— Hát... itt a lábamnál legyen egy üveg vodka!
Teljesül. A halacska most aggodalmasan újra rászól:
— Na, te halász, jól gondold meg a harmadik kívánságodat! Mi hát az utolsó kívánságod?
— Hát... egy deci vodka!
