Barótra érkezésük első hónapjaiban úgy érezték: egyrészt a vidék szépsége fogta meg őket, de örvendtek annak is, milyen erős a vallásos és kulturális örökség ápolása, ám meglepte, hogy az erdővidékiek mennyire borúlátóak, társadalmilag mennyire zártak, fejletlen az infrastruktúra és a közösség megosztott. Azokkal, akikkel sikerült jó kapcsolatot kialakítaniuk, a vidék hasznára váló munkát tudtak végezni. Elsősorban a vendéglátás számtalan ki nem használt lehetőségének fejlesztésére próbáltak megoldást találni. Felmérést készítettek a meglevő turisztikai létesítményekről, ötletbörzén számba vették a kihasználatlanul hagyott értékeket, munkacsoportot alakítottak, mely a turizmus kérdéskörével foglalkozik, s megpróbálták felkelteni az emberek érdeklődését a vendégfogadás iránt. Ezt volt hivatott elősegíteni az Erdővidék Kistérségi Fejlesztési Egyesülettel közös pályázatuk is. Az egyik pályázattal a régiót bemutató, román, magyar és angol nyelvű füzetet adtak ki, a másik segítségével pedig az Erdővidéki Karácsonyi Kézművesvásárt szervezték meg. Úgy érzik, utóbbit mindenképp folytatni kellene, hiszen olyan rendezvénnyé nőheti ki magát, mely a térségre irányíthatja nemcsak a szomszéd megyék, hanem külföld figyelmét is. Hasonlóképpen nem szabadna félbe szakadnia az angol nyelv oktatásának sem.

Búcsúképpen a békehadtest küldöttei azt javasolták az erdővidékieknek, mutassanak nagyobb nyitottságot az idegenekkel szemben, s próbáljanak többet mosolyogni, hiszen úgy szebb az élet.