Március 31-én 11 óra körül a sepsiszentgyörgyi villanyrendőr környékén a tilosban álltam meg az autómmal. Siettem, néhány perc alatt befejezem a dolgom — gondoltam. Tévedtem, hiszen amikor mintegy tíz perc múlva tovább akartam menni, az autót már vontatta is az elszállító jármű. Az út túlsó oldalán álló rendőrautóhoz siettem érdeklődni. Ők is látták, hogy tilosban álltam meg, a bírság, az kijár — mondták —, de az elvontatást a közösségi rendőrség révén a polgármesteri hivatal hajtotta végre. Azt is elmondták, hogy az autót az árkosi útra vitték, ott lehet érdeklődni.
Oda rohantam, mert az idő sürgetett, ám ott azt a választ kaptam, hogy a közösségi rendőrségen kell intézkedni, ott adnak egy papírt (román nevén: Dispoziţie de ridicare a unui autovehicul staţionat neregulamentar), annak alapján kell kifizetni 225 lejt az adóhivatalnál. A közösségi rendőrségnél viszont az engem megbírságolt rendőrökhöz irányítottak, hogy tőlük kell megkapnom a szükséges okiratot. Az idő azonban rohant, nekem pontos időre Zágonban, lakhelyemen kellett lennem. Útközben telefonon egyeztettem a rendőrséggel, ők ismét a közösségi rendőrségre irányítottak.
14 órakor ismét Sepsiszentgyörgyön voltam, hogy autómat kiváltsam. A közösségi rendőrségen már fogyott a türelmem, nem voltam nagyon udvarias, fennhangon azt mondtam, hogy ami itt történik, azért egy jogállamban már fejbelövés járna. Nem csoda, mert megint azt mondták, hogy az ügyhöz nekik nincs közük, mert ez a rendőrség és a polgármesteri hivatal közös akciója. Feldühödve telefonáltam ismét a rendőrségre, itt Székely Ervin úrral beszéltem, aki legalább tíz percig beszélt a közösségi rendőrség alfőnökével, hogy tisztázzák az ügyet. Ezután a rendőrségre hívtak, és ott Székely úr udvariasan átnyújtotta a várva várt papírt azzal a megjegyzéssel, hogy a kollégája által már leadott akták között találták meg a nevemre szóló űrlapot, amit a bírságot rögzítő jegyzőkönyv után mintegy húsz perccel töltöttek ki. De ekkor már fél hármat mutatott az óra, és én tudtam, hogy az adóhivatalnál kettőig vannak ott. Reménytelenül mentem a városi adóhivatalhoz, de ott — végre — kellemes meglepetés ért: hosszabbított programmal dolgoztak. Lepengettem a 225 lejt, ám akkor még hátravolt egy bökkenő: meddig dolgoznak az árkosi úton? Annyi loholás után a szerencse itt is mellém szegődött, így három órakor már vígan autóztam Zágon felé.
Ennyi rohangálás után néhány kérdés azért felvethető. Vajon a 225 lej ellenében nem lehetne egyszerűsíteni az eljárást? Nem lehetne az elszállított autókért helyben kifizetni a bírságot, s akkor az egész ügy tíz percbe telne csupán? S ha mindez nem ilyen ,,szerencsésen" végződik, s csak másnap tudom kiváltani az autómat, mint ahogy — tudtam meg később — sokan jártak így?
Én nem hiszem, hogy Antal Árpád polgármester ezt így akarná az ígért változás jegyében.
Damó Csaba, Zágon
