Aligha lehetne eredményesebb tevékenységet kitalálni a másság elfogadásáért, mint a táncot, ahol az egészségesnek és a fogyatékkal élőnek kézen kell fognia egymást, át kell ölelnie a másik derekát, és ha egyikük nem hall, a másiknak társa helyett is hallania kell a zenét.
Azt pedig, akinek szellemi képességei hiányosak, rá kell venni arra, hogy bízzék az egészséges emberben, mert ő jobban tudja, és hagyja, hogy ő vezessen, ő irányítson. Közel egy éve tanulják egymást elfogadni, megszeretni a sepsiszentgyörgyi és az oltszemi speciális iskola tanulói, valamint a város más iskoláinak önkéntes diákjai, akik vállalkoztak — a tanévközi közös programokon túl — olyasmire, ami megmutatható, ami elhiteti a különben hitetlenkedőkkel, hogy amiért valaki más, mint a többség, nem kisebb értékű.
A sepsiszentgyörgyi speciális iskola udvarán táncversenyen mutatkoztak be a különleges nevelési igényű gyermekek és önkéntesek a Váradi József Általános Iskolából, a Mihai Viteazul Főgimnáziumból, egy tanuló a Székely Mikó Kollégiumból és népes csoport a Constantin Brâncuşi Szakközépiskolából. A közösségi tevékenységek erősítése érdekében meghirdetett országos program részeként szervezett, Együtt a jövőért elnevezésű rendezvény — amelyet a szentgyörgyiek a multikulturalitás jegyében is tartottak, utalva a magyar, román és roma együttélésre — és az azt megelőző közös felkészülés nem csak arra tanította a résztvevőket, hogy elfogadják egymást, hanem arra is lehetőséget teremtett, hogy rájöjjenek, miként segíthetnek egymásnak. A tegnapi bemutató több volt előadásnál, jó lecke a nagyszámú közönség számára: lám, milyen egyszerű volna megfogni egy hátrányos helyzetű ember kezét, és néha megkérdezni, hogy érzi magát.