Eddig sem lehettek kétségeink az Eszmélet című költemény filozofikus mélységei, valamint József Attila életművében és kultúránkban elfoglalt helye felől. A versnek számos — akár egymásnak ellentmondó — értelmezése látott napvilágot. Ez a tény tanúskodhat az irodalmi mű kimeríthetetlen gazdagságáról, de arról is, hogy félreértették, félreértelmezték a szöveget, esetleg kisajátították különböző értelmezői közösségek.

Bíró Béla megközelítése azért rendhagyó, mert rávilágít a szöveg többértelműségeire, összegzi az eddigi elemzésekben felgyülemlett feloldhatatlan ellentmondásokat, és József Attila szövegét egy interdiszciplináris, az irodalomtudomány határait túllépő diskurzus kiindulópontjává lépteti elő. József Attila művészetfilozófiája felől olvasva, a szöveg tér-idő-szerkezetét elemezve kiderül, hogy a költészet nyelvén megfogalmazott kérdések nem pusztán individuális, nemcsak egyetemes emberi, hanem ezeken túlmenően, egyenesen univerzális jelentőségűek.

A vers kapcsán az univerzum körkörösségének hipotézisét fogalmazza meg a kötet szerzője. A művészi szöveg olyan belátásokat tesz lehetővé, amelyek a tudományos megismerés számára is új távlatokat nyithatnak. Éppen ebből származik a kötet argumentációjának jellegzetessége: irodalmi, filozófiai és tudományos fogalmak és érvek ütköztetése révén egy kevert, de mégis koherens nyelvezetre épül. Ez mintegy alátámasztja azt a gondolatot, hogy a józan ész logikáját, valamint az egyértelműség elvét követve a bonyolultnak tűnő dolgok is hozzáférhetőekké válhatnak. A gondolatmenetben matematikai számítások, fizikai fogalmak és kozmológiai eszmefuttatások egyaránt helyet kapnak. A tér körkörösségére vonatkozó felismerés, a különböző diszciplínák terminusait megmozgató érvrendszer a nem irodalmár olvasó számára is páratlan szellemi élvezetet nyújthat.

A körkörösség felől közelítve nemcsak az Eszmélet paradoxonai kerülnek teljesen új megvilágításba, hanem az értelmezés — manapság divatos — önkényessége is lelepleződik. Az egyetlen nagylélegzetű argumentációvá összekovácsolódó tanulmánysorozat a posztmodernnek titulált, de tulajdonképpen alaptalan, irracionális vagy téves elgondolásokat visszarángatja a józan ész talajára abból a meggondolásból, hogy ,,a lét nem lehet irracionális, vagyis hogy a Világmindenség belepusztulna egyetlen valóban feloldhatatlan ellentmondásba is".

Következtetésként: rendhagyó könyvet tartunk a kezünkben. Egyrészt, mivel egyedülálló tudományközi diskurzust teremt, másrészt, mivel akár az irodalomtudomány, akár a természettudományos fejtegetések felől tekintjük, olyan revelatív felismeréseket fogalmaz meg, amelyek egy újfajta gondolkodás lehetőségét teremtik meg ezeken a területeken.

Pieldner Judit

(Bíró Béla: Eszmélet és körkörösség. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008.)