Valami van azon a tájon, hiszen nemcsak Kőrösi Csoma Sándort fogta oda, hanem új meg új híveket is gyűjt a himalájakék, ami nem szín, hanem főképpen belső csend — derült ki Sütő Zsolt szerda este Himalájakék, Tibetvörös címmel bemutatott fotókiállításán a Székely Nemzeti Múzeumban.
A marosvásárhelyi fiatalember a csomakőrösi nyelvtudós nyomát követve járta be Tibet észak-indiai részét, azt az elképesztő tartományt, ahol a hágók is négy-ötezer méter magasak, és a majdnem függőleges sziklafalak, tűhegyes gerincek között hegyoldalakra, ormokra épült kolostorok várják a zarándokokat. Az óriási kőlabirintusban tenyérnyi zöld oázisok hirdetik az ember erejét — nem csoda, hogy ez a világ senkit nem hagy közömbösen, a tárlatot megnyitó Hubbes László és Kelemen Attila Ármin is inkább érzelmileg közelítette meg a felmutatott műveket. Valójában csak kóstolót kapott a szépszámú közönség a később levetített képek tömegéből; a témához kellő ráhangolódást Kovács Lehel hangtálas zenei bevezetője teremtette meg. Az apróságokat — stílusban maradva — mandalafestéssel foglalta le a múzeumpedagógus. (demeter)
