FERENCZ ALBERT, Sepsiszentgyörgy. Élnek még, akik emlékeznek az 1946-os esztendő választásaira Romániában. Az ország magyarsága egy szervezetbe, a Magyar Népi Szövetségbe tömörült, amely nyolc százalékot szerzett, és huszonkilenc magyar képviselőt küldött a parlamentbe. Ma viszont annyira szétszabdalt a magyarság, hogy sürgősen kerekasztalhoz kellene ülni, és addig fel sem kellene kelni mellőle, amíg egy megújult, közös pártot nem sikerül alakítani. Ezt várja el a magyarság, nem azt, hogy néhány ember önfejűsége miatt a közösségnek kelljen fizetnie.
BODOKI ISTVÁN JÓZSEF, Sepsiszentgyörgy. A minap sétálás közben érdekes jelenségre lettem figyelmes, ami ugyan már nem újdonság minálunk sem. Nemcsak a járdán parkol egy Mercedes autóbusz — pótkocsival együtt —, hanem történetesen még a megállni tilos tábla alatt is. S noha napokig terpeszkedett a gyalogjárón, úgy látom, hogy ez sem a helyi hatóságokat, sem a szabálytalankodók megbüntetésére törvényes eszközökkel — bírsággal, papírok bevonásával — rendelkező forgalmi rendőrséget nem zavarja. Minket, esetleg kisbabát sétáltató szülőket annál inkább, hiszen ilyenkor vagy a kocsi tetején, vagy az úttesten mehetünk tovább, kitéve a sokszor őrülten hajtó sofőrök kénye-kedvének. Ezennel fel szeretném hívni személyszállító cégeink tulajdonosait, hogy ha járműveket tudnak fenntartani, akkor szíveskedjenek ezeknek parkolót is biztosítani. A járdán parkolók esetleg bevihetnék az autóbuszt a lakásba is, így még közelebb lennének munkájukhoz.
TIMÁR JULIANNA, Sepsiszentgyörgy. A cigánylovakra panaszkodnék, mert nagyon meguntam, hogy minden reggel teli vannak a sétányok ganéval, kukákból kiborított hulladékokkal, és ha az ember szólni mer a gazdáiknak, még nekik áll feljebb. Azt válaszolta egyikük, hogy nekik a polgármester megengedte a város közterületein való legeltetést, de én nem hiszem. Pedig már az egész város a cigányok legelője csakugyan. Elmentem a polgármesteri hivatalhoz, ott nem fogadtak, a közösségi rendőrséghez küldtek. Ott azt mondják, tehetetlenek. Hát csakugyan semmilyen módon nem lehet megfékezni őket? Megértem, hogy szegények, élniük kell, de van közöttük ötlovas család is, akik elbírnák, hogy bírság helyett legeltetést fizessenek. Hát miért vagyunk mi arra ítélve, öregek, játszó gyermekek, munkába sietők, hogy a napot a mások trágyájának feltakarításával kezdjük?
VARGA IRÉN, Kővár. Tejcsarnokos vagyok. 1978 óta gyűjtöm a faluban a tejet. Én a Covalact alkalmazottja vagyok, és vannak bizonyos szabályok, melyeket szigorúan be kell tartanom. Például vigyáznom kell a tej minőségére. A megsavanyodott tejet például nem szabad átvennünk. Persze, ezt a termelők is nagyon jól tudják. Ez történt Bodi Károly úrral is május 27-én reggel. Összement a teje, és nem vettem át. Nem engedtem, hogy saját maga ellenőrizze, ezért nagyon összevesztünk. Még a rendőrt is fel kellett hívnunk, de végül nekem lett igazam. Én ezzel sem őt, sem falusfeleit nem csaptam be. Bodi Károly soha nem hozott a csarnokba 4,9 fokos tejet, mi több, 3,4 fokos tejjel sem volt elszámolva soha. Ezt Bodi úr nagyon jól tudja, mivel a fokolófüzetet minden hónapban aláírta. A tej ára 3,2 foktól 4,4 fokig hivatalosan meg van határozva, tehát én nem csaphattam be. Nagyon rosszulesett, hogy ő és falusfelei megrágalmaztak.
