Liviu Merca
Ha lassan is, de itt-ott, ahol az önkormányzatok is távlatokban gondolkoznak, és kihasználják a helyi, valamint a földrajzi fekvésből adódó előnyöket, szédületes gyorsasággal nő ki egy-egy ipari, agráripari létesítmény. A bölöni Berekoldal inkább Lügethez van közelebb, mint a községhez, s ez a levegőszennyeződés szempontjából előnyös. Az új komplexum európai szinten korszerű, s mint megtudtuk, a munkafolyamatok túlnyomó része automatizált.
— Mikor kezdték meg ezt a beruházást? — kérdeztük Liviu Mercától, a brassói székhelyű M. M. Agromer beruházási cég menedzserétől.
— Ez egy SAPARD-pénzből összeállított program alapján indult útjára, de a kimondott építkezést csak 2008 novemberében kezdtük meg. 2005-ben a beruházás értéke elérte a 31 milliárd régi lejt, most, nagyon közel a munkálatok befejezéséhez ez az összeg 64 milliárdra emelkedett. 2800 négyzetméteres területet foglalnak el az épületek, de az ún. hasznos összterület 30 500 négyzetméter. Gyakorlatilag elkészült a komplexum, és egy hónapon belül megkezdjük a hizlalda benépesítését. Egyelőre 380 kocát telepítünk. A jelenlegi kapacitás évi kétezer malac tenyésztését biztosítja. Itt azonban nem állunk meg, mert három olyan, 7,5 millió euró értékű újabb beruházási tervünk van, melyre a Régiófejlesztési Alapnál nyertünk. Ezeknek egyike azt a célt szolgálja, hogy felnevelhessük és felhizlalhassuk majd azokat a malacokat, amelyek itt jöttek világra. A másik két beruházás modern vágóhídnak és húselőkészítő egységnek veti majd meg az alapjait. Az élelmiszer mindig fontos cikk volt az ember számára, s bármennyire is sújt a pénzügyi válság, mi reméljük a sikert.
— Milyen súlyú ez a beruházás a megye iparában? — kérdeztük Vajda Lajost, a Kovászna megyei Asimcov vállalkozói szövetség igazgatóját.
— Mindenképpen jelentős szerepe lesz a megye hústermelésében. Ennek a megyében, de az egész Székelyföldön is az egyik húzó iparágnak kell lennie. Pontosabban: ami itt megterem, amit itt elő lehet állítani, annak kell nyers- és alapanyaga lennie az itt kialakításra váró élelmiszeriparnak. Beleértem ebbe a tejtermelést, a burgonya- és zöldségtermesztést, de miért hagynánk ki a péksüteményeket, az ásványvizek, a hagyományos szeszes italok (szilvapálinka) előállítását, értékesítését. Ezeknek kell egységes arculatot adni, helyet teremteni a helyi és az országos piacon. Én fontosnak tartom ezt a bölöni beruházást, és azokat is, amelyek még csak az elején tartanak.
