Hajdanában, azokban a régi szép időkben, amikor az emberiség még nem ismerte sem a latin, sem a cirill, sem a ,,modern" ábécét, amikor még magyar vagy székely juhászlegényeink úgymond analfabéták voltak, ilyenkor, Szent György napja tájékán a jó pásztor botjára véste fel bugylibicskájával a megőrzésre, legeltetésre neki átadott jószágállományt.
A pontos, napra, percre kész főtörzskönyvet nem kellett titkos páncélszekrényekben rejtegetnie, mindig kéznél, kézben volt, rá is támaszkodhatott nyugodtan, míg legeltette nyáját, s vígan fújta furulyáját, ha pedig a helyzet úgy hozta, akkor rásózhatott egyet-kettőt a nyáj körül ólálkodó ordas farkasok fejére.
Ezen a mindentudó boton kapott rovatot az elhullott, az elveszett, a széttépett birkák száma mellett azok rovátkája is, amelyek ellettek, meddővé váltak, vagy éppenséggel jó tejelők voltak, amelyek után finom orda, sajt, túró vagy egyéb fizetség járt a gazdának.
Év közben tehát minden adat felrovatott a botra, Szent Mihály napjakor pedig elkészült és leadatott a ,,mérleg", megtörtént az egyenleg elvégzése, a gazdákkal való végelszámolás. És általában mindkét fél elégedett volt.
Ez volt a ,,rovott múltunk" egy kis szegmense, amikor a rovottságot még nem megbélyegző, pejoratív értelemben használták.
A megbélyegzés, a megrovás, a billogozás akkor kezdődött, amikor nem a jószágot, nem a nyájat rótták bunkóra, hanem a pásztort, a gazdát kezdték megbillogozni és megnyírni, általában valamilyen, sokszor kitalált, megkülönböztetés alkalmazásával. Mint például befeketítés, rágalmazás, először csak egyéni, később aztán csoportosan, etnikailag vagy nemzeti szinten…
Ez már a jelen. Most már senki sem menekülhet a megbélyegzés, címkézés és megrovás elől. Most már hatalmas apparátussal, komputerizálva, fülcímkével (személyi kódszámmal!) felcímkézve minden rovott múltú pásztor és jámbor birka egyaránt beróva abba a félelmetes nagy Bunkósbotba, amelyet mindközönségesen Központi Személyi Adattárnak nevezünk, s amely, ha kell, oda üt, ahová köll, ahol a legjobban fáj… Ez egy külön ,,fájl"!
De milyen jövő elé néz majd a holnap azon pásztora, népe, báránya vagy nyája, akinek már rovott a múltja és rovott a jelene is?!
Az a szerény megérzésem, hogy rovott lesz a jövőnk is, mindhalálig…
