Nem is tudják, mit kellene sajnálniuk azoknak a középiskolai történelemtanároknak, akik az árkosi Európai Tanulmányi Központban, ideális természeti és históriai környezetben a többségükben fiatal magyar történészkutatók előadásain való részvételt elszalasztották.
A szervezők 130 történelemtanárnak postáztak meghívót, közülük mintegy harminc, ugyancsak fiatal történelem szakos tanár jelentkezett, az előadókkal és más érdeklődőkkel a jelen levők száma mintegy hetvenre kerekedett. A szerdai programról lapunkban már szóltunk, a csütörtöki-pénteki témák tartalmi változatosságuk mellett, akárcsak a kezdő nap előadásai, elsősorban újszerű és korszerű szemléletükkel, hiánypótló, a magyar iskolai oktatásban és a felnőtt érdeklődők körében aligha nélkülözhető tulajdonságaikkal tűntek ki.
Az iskolai oktatásban és a felnőttek tájékoztatásában évek óta napirenden lévő panasz, politikusok örökzöld témája, mindannyiunk jogosan elégedetlenkedő siralma, hogy — különösen a történelemtanítás és a históriai szemlélet esetében — Romániában a tanítási programok kidolgozói nincsenek tekintettel és nem fordítanak kellő figyelmet a magyar történelemre, és amikor elérhető szellemi közelségünkbe kerülnek ezek a témák, megütközve tapasztalhatjuk, hogy csak egy szűk csoport érdeklődését keltik fel. Siessünk hozzátenni, hogy a rendezvény így is eredményes, a műhelyszerű munka, az évtizedeken át tabuként kezelt témák terítékre kerülése, a hozzáférhetetlen forrásokat elreteszelő lakatok leverése, a rájuk rakódott por letakarítása, más szóval a kisebbségtörténeti képzés, a tudományos kutatás és ismeretterjesztés, a módszertani eligazítás ébresztője és élesztője lehet a viszonylag kevés résztvevő ellenére, mert ők lehetnek a kovászai az erdélyi magyar középiskolákban és környezetükben annak, hogy meghamisított vagy elhallgatott történelmünk feltárása és a tévedések helyreigazítása a kisebbségi tudatépítés felhajtó erejévé váljék.
A résztvevők megismerkedhettek a magyar gazdasági törekvésekkel Erdélyben a XX. század első évtizedében (Hunyadi Attila), a szász gazdaság- és nemzetépítés problémáival (Egry Gábor), az erdélyi zsidóság útkeresésével (Gidó Attila), az Országos Magyar Párt és a Magyar Népközösség problémáival (Bárdi Nándor), izgalmas és kiemelten fontos előadást hallhattunk Erdély helyzetéről 1940—44 között (Egry Gábor és Oláh Sándor), a Magyar Népi Szövetség történetéről (Lönhart Tamás), a Magyar Autonóm Tartományról (Gagyi József—Novák Zoltán), a román—magyar kapcsolatokról a II. világháború után (Vincze Gábor).
Az előadásokat viták, könyv- és filmbemutatók követték.
A szervezők és előadók az aktuális politikai jelenségekhez és feladatokhoz igazították mondandójukat.
Az árkosi Európai Tanulmányi Központ és a Székely Nemzeti Múzeum, a háromnapos rendezvény helyszínei nevükhöz méltó keretet biztosítottak a históriai számvetésnek és eszmecserének.
