Ezért ajánlott a négy-öt évenkénti alaptrágyázás és a kiegészítő kora tavaszi trágyázás. A pillangósok uralta területeken vigyázni kell a nitrogén túladagolására, hiszen ez az értékes fűfélék eltűnéséhez vezethet. Kimondottan ajánlott viszont a gyakorlatilag értéktelen szőrfű (Nardus stricta) uralta területeken, hiszen nagymértékben csökkenti arányát. Általánosan elmondható, hogy a nitrogén javítja a növények fogyaszthatóságát, nő az értékes leveles felület, az egész növény nedvdúsabb lesz, és az állat szívesen fogyasztja.

Az érett istállótrágyát ősszel vagy télen szórjuk ki, mivel a tavasz folyamán trágyázott területeken az állatok nem szívesen legelnek. Az istállólé használatakor figyelembe kell venni, hogy csak nitrogént és káliumot tartalmaz, ezért gondoskodni kell a foszforutánpótlásról. A foszfor hozzájárul az értékes pillangósok részarányának növekedéséhez, nő a zöldtakarmány foszfortartalma, és ez fokozza a tejtermelést.

Tápanyag-utánpótlásra jól hasznosítható a kosarazás is. Egy elkerített részt az időjárás függvényében két-öt napot használhatunk, három négyzetmétert számítva egy nagy állatra, így a legeltetési időszak alatt 200—400 négyzetmétert kosarazhatunk meg egy szarvasmarhával. Ajánlatos a szőrfüves területeket kosarazni, hiszen azt teljesen eltünteti a gyepszőnyegből. A kosarazás hatása négy-öt évig érződik, és ajánlott a terület utólagos felülvetése.

Elég gyakoriak a savas vegyhatású legelők is, ugyanis a gyepek többsége erdők közelében található. A savasságra legérzékenyebbek a pillangósok, melyek idővel eltűnnek a gyepszőnyegből. Ennek semlegesítésére talajmeszet használhatunk, 10—20 tonnát szórva hektáronként.

A legeltetés megkezdésére — a fokozatosság elvét érvényesítve — állatainkat is fel kell készíteni. A bendőmikrobáknak ugyanis időre van szükségük (2—3 hétre), hogy a téli szárazabb takarmányozás után a zsenge fűhöz alkalmazkodjanak. Az átmenetet a gyakorlatban a legeltetési idő egy óráról való fokozatos meghosszabbításával vagy a kaszált zöldtakarmány növekvő adagokban történő etetésével valósíthatjuk meg. Az átmenetnek mindkét esetben tíz napnál hosszabbnak kell lennie. Mivel a zsenge fű szegény kalciumban és magnéziumban, viszont sok káliumot tartalmaz, külön gondot kell fordítani az ásványianyag-kiegészítésre. A kevés szárazanyagot, de sok keményítőt tartalmazó zsenge legelőfű emésztési zavarokat és fűtetániát is okozhat. Ennek megelőzésére használhatjuk a kihajtás előtti 2—3 kg-os szénaadag etetését. A legeltetést megelőzően tartsuk állatainkat a kifutókban, hogy felkészítsük őket a környezeti változásra is (pl. zajokhoz való szoktatás). Fontos, hogy a csülök- és pataápolás a legelőre való kihajtás előtt megtörténjen.