A 19. század első évei sorozatos természeti csapásokkal kezdődtek. 1802. október 26-án hatalmas földrengés pusztított egész Háromszéken, majd az ezt követő többévi mostoha időjárás, az éhség nehéz megpróbáltatását mérte a lakosságra.
A bikfalviak és lisznyóiak úgy próbáltak segíteni magukon, hogy bevándoroltak Havasalföldre azzal a reménnyel, hogy sikerül az aratás idején alkalmi munkával gabonához jutniuk. Ahhoz, hogy a határon átmehessenek, erkölcsi bizonylatot kértek a falu nótáriusától, amely a következőhöz hasonló volt:
,,Ezen bizonyító levelemet mutató Bikfalvi Magyari István és Virág György szándékoztak bemenni Havasalföldre a maguk élelmére való gabonáért, mint szükséges emberek, csupán egy nyerges lóval az Brassói szoroson. Melyre nézve mint igaz járásbéli gazdáknak menő és jövő útjuk engedtessék.
Bikfalva, 1806. július 2., Török György notarius"
A lisznyóiak is passusért kérik erkölcsi bizonyítványukat, és indulnak, hogy megkeressék a betevő falatra valót.
,,Sepsi Széki Lisznyói parasztok, úgymint Kerekes György, Fazekas György, Bortsa György, Nagy Sámuel és Bába Stántsuj, ezen öt személyek, mint hogy most, igen drága szűk idő van, és a maguk mindennapi élelmeket itten meg nem szerezhetik, szándékoznak a bodzai vámon az Oláh országba be menni, hogy ott mindennapi dolguk után valamicskét keressenek maguknak. Kik is magukat jelentvén, hogy a belső honból be mehetésre passust nyerhessenek, utasította Brassóba a magas Comandohoz, hogy pedig a fenti írt személyek mindnyájan gyermekségektől fogva itt nevelkedtek fel, s hogy ők mindnyájan becsületes igaz és nem valami gaz erkölcsű személyek, arról fenti írásomat adom.
1806. július 12., Zajzon György notarius"
A megpróbáltatások évei még sokáig tartanak. Az elhúzódó háború a Monarchia és Franciaország között a lakosság nagyfokú elszegényedéséhez vezetett. Gazdasági felemelkedés csak 1816-tól tapasztalható.
