A legkeletibb magyar középiskola, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium alapító paptanára nem idén húsvétkor bizonyította először, hogy türelemmel és barátsággal meg tudja puhítani azokat a moldvai katolikus papokat, akik közül sokan az ördög nyelvének tartják a magyart, azokat a gyermekeket és felnőtteket pedig, akik magyar órákra járnak, illetve a magyar nyelvű miséért harcolnak, a hívő ember számára legkegyetlenebb módon büntetik. Előfordult már, hogy temetés fulladt botrányba, mert magyar énekekkel siratták el az elhunytat, több faluban azzal fenyegetik a magyar órákra járó gyermekeket, hogy nem ministrálhatnak és nem bérmálkozhatnak, de még a gyónási feloldozást is megtagadják tőlük. Berszán atya nem kívánja kisebbíteni ezeknek a magyarellenes cselekedeteknek a súlyosságát, de azt is hangsúlyozza, hogy gyakran a helyi közösség, illetve a Moldvában tanító magyar fiatalok kínálnak támadási felületet az ilyen megnyilvánulásoknak. Példaként a szitási esetet említi, ahol legutóbb azzal riogatta a magyarul is tanuló gyermekeket a plébános, hogy nem bérmálkozhatnak. Berszán Lajos lapunknak elmondta, itt nem a magyar oktatás ellen rohant ki a pap, hanem az élettársi kapcsolatban élő tanítók miatt viselkedik ellenségesen, nem tudja elfogadni, hogy felrúgják az együttélésre vonatkozó általános erkölcsi követelményt, a házasságkötést. Ráadásul a polgári hatóság is támadja a két fiatalt, mivel nem rendezték tartózkodási engedélyüket, vagyis nem tartották be a törvényt — szögezi le Berszán tisztelendő, aki nem hiszi, hogy valakit nem oldoznak fel amiatt, mert a pap személyes ellensége lenne a gyónásra jelentkezőnek, „erre ugyanis nincs lehetőség, mert nem tudhatja, hogy ki van a gyóntatószék túlsó felén".

Legtöbb esetben a média a szenzációt keresi, és nem a megoldást — véli a gyimesi paptanár, „azoknak a magyar tanítóknak pedig, akik arra panaszkodnak, hogy tanítványaikat a magyar órák miatt zaklatják, nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük a gyermekek vallásosságára, például úgy, hogy együtt mennek el a templomba, és akkor már kiskoruktól értenék, hogy miért fontos anyanyelvükön hallgatni a szentbeszédet". Berszán atya ezt többek között amiatt is említette, mert Pusztinában azt tapasztalta, bár a helyi plébános megengedte, hogy vasárnap délutánonként rózsafüzér-imádságokat mondjanak magyar nyelven a templomban, a pusztinaiak nem élnek ezzel a lehetőséggel (Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke szerint erről a hívek nem tudnak, mert a pap nem hirdette ki), valamint arra is kitért, hogy Sepsiszentgyörgyön éppen az ide származott moldvai csángók töltik meg az Állomás negyedi Szent Benedek katolikus templomot a román nyelvű miséken, holott itt magyarul is miséznek.

A gyimesfelsőloki katolikus iskolában, amely 1994-ben középiskolai tagozattal kezdte meg működését — öt éve V—VIII. osztályokat is indítottak —, évente több mint harmincan ballagnak. Idén tíz pusztinai diák búcsúzik az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumtól, sikeres érettségijükért, az életben való boldogulásukért mondott magyar nyelven szentmisét húsvétkor a pusztinai templomban Berszán Lajos. „Csak azt tettem, amire ők kérték az engedélyt papjuktól, és amit az előző években is megtettem végzőseinkért" — mondja egy olyan ember, akit 1966-ban Márton Áron püspök szentelt pappá, akit 2004-ben Magyar Örökség-díjjal tüntettek ki, és aki több mint negyvenéves szolgálata alatt mindig a párbeszéd híveként segítette a rászoruló, illetve a jogfosztott embert.