Hogy lehet bő kétórás közönségtalálkozót lebonyolítani úgy, hogy az előadó látszólag összefüggéstelen dolgokról beszél, csapongva olykor, történeteket mesél, melyek túl szépek, hogy igazak legyenek? S e fél délután mégis rendkívül élvezetes, senki nem érzi elpocsékolt időnek, sőt: feltöltődik, mosolyogva indul haza, s talán rá is köszön minden szembejövőre. A titok neve: Schäffer Erzsébet (felvételünk).
Aki sugárzó egyéniségével meghódította a sepsiszentgyörgyi — túlnyomórészt női — közönséget tegnap délután a Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott közönségtalálkozóján. Történetei egy részét talán ismerték a Nők Lapjából a közönség soraiban ülők, s kétségtelen, írói vénája is erényei közé tartozik a lap főmunkatársának, de elmesélve sokkal-sokkal élvezetesebbek, jegyezték meg többen is. És kétségtelen, pozitív életfilozófiája („ahol az ember ott van, azt a pillanatot élje meg", „megtanulni vágyakozni az után, ami a miénk", a csoda várása és beteljesedése) üdítően hatott hálás közönségére, hiszen kérték és elvárták tőle az újabb és újabb történeteket — ő meg mesélt szívesen, hiszen „a történetekből élek", mondta még a közönségtalálkozó elején.
