Az állami intézmények magánosításának, újfajta gyarmatosításnak minősítik a politikai elemzők és a szakszervezeti vezetők a Boc-kabinet sürgősségi rendeletét, melynek értelmében egy hónapon belül menesztik a decentralizált intézmények vezetőit. A kormánypártok szabályosan elosztották az igazgatóságok, szakhatóságok vezetését, felosztották maguk között a megyéket — még jó, hogy csak két alakulatból áll a koalíció, és nem tizenhétből, így csak felezni kellett az intézményvezetői állások számát, jegyezte meg cinikusan Cristian Pârvulescu —, a majdhogynem titokban elfogadott rendelet pedig szentesíti a hónapok óta folyó, tisztségosztásról, -szerzésről szóló elvtelen alkudozás következményeit.
A kommunista rendszerbeli szokásokat idéző jogszabály legalább húszéves visszafejlődést jelent az állami intézmények, a köztisztviselői státus pártpolitikától való függetlenítési folyamatában. Az már szinte senkit sem érdekel, hogy szöges ellentétben áll az európai uniós szabályokkal vagy akár az európai magatartással. Ráadásul a korrupció további burjánzását hozza a rendelet, hiszen a vezetői tisztségekre vágyó hűséges pártkatonák valószínűleg nem szakmai felkészültségük alapján kerülnek majd az igazgatói székekbe.
De talán nem is ez a legaggasztóbb a Boc-kabinet és a mögötte álló szociáldemokrata—demokrata-liberális koalíció legújabb intézkedésében. Romániában megszokott jelenséggé vált, hogy a kormányváltást a különféle hivatalok, intézmények élén is vezetőcserék követik. De nem ennyire hirtelen, nem ennyire gátlástalanul. A hetvenszázalékos parlamenti többséggel rendelkező kormánykoalíció legújabb húzása azonban arról árulkodik: a hataloméhség annyira elvakította őket, hogy a demokrácia, a törvényesség látszatával sem törődnek. Bizonyítja ezt, hogy csalafinta jogi csellel veszik birtokukba az intézményeket: előbb ugyanis a köztisztviselők státusára vonatkozó törvényt módosították, ám ezt az ellenzék megfellebbezte az alkotmánybíróságon, s mivel vélhetőleg attól tartottak, az ország alaptörvényébe ütközőnek minősítik majd a menesztést könnyítő változtatást, titokban, sebtében elfogadott sürgősségi rendelettel oldották meg a kérdést.
És a hetvenszázalékos többség tudatában miért ne tehetnék ezt meg máskor, más ügyekben is, miért ne vehetnék semmibe a demokrácia szabályait, valahányszor ezt kívánják érdekeik?
