Van, aki a nemes cél érdekében semmitől nem riad vissza. Szendvicsembernek lenni lehet, nem a leghálásabb feladat, nézik is a vásárban bolyongó fura figurát, akiről csak egy emeletes kalap hiányzik, netán kezéből valami cintányérféle — de ha a cég kiötölte a reklámozás e műfaját, hát valakinek el kellett vállalnia.
Csodálom is, hogy épp Sándor Attila lett az a valaki, a csendes, szolgálatkész könyvbúvár — gesztusa hát annál inkább értékelendÅ‘. S talán az Å‘ áldozatvállalásának is tudható be, hogy a Bod Péter Megyei Könyvtár sátrában állandóan akad, aki könyvet, folyóiratot böngésszen, olvasónaplót készÃtsen-csinosÃtson, vagy az új kor kihÃvásával, a hangoskönyvvel ismerkedjen, mely „utazás, kerti munka vagy akár mosogatás közben is hasznos társ lehet", s melyet hétfÅ‘tÅ‘l már kölcsönöz is a könyvtár. Addig is azonban a sátorra összpontosÃtanak, s hogy megérte a fáradságot s a körültekintÅ‘ elÅ‘készületet a könyvtárasok részérÅ‘l, mi sem bizonyÃtja jobban, mint hogy már tegnap jó néhány új olvasót sikerült ily módon verbuválniuk.
