Ha hívnak, jövök — ígérte Koncz Zsuzsa sepsiszentgyörgyi fellépése előtt a bikfalvi Téglás Panzióban az újságírókkal folytatott beszélgetésen. A vasárnap esti koncert sikere után pedig nem kétséges: a magyarországi előadóművész népszerűsége töretlen a székelyföldiek körében, ő maga pedig szívesen látott vendég.
S hogy mégis miért látni oly ritkán Erdélyben? Talán a természetéből fakadó igényesség a magyarázat: semmire sem tartja az új divatú ,,jövök egy cédével, és színpadra lépek"-szerű akciókat, nem vesz részt ezekben, bizonyos szintnél alább nem adja, fellépéséhez komoly zenekar, technikai felszerelés, jó körülmények kellenek. Ráadásul szabadtéri koncerteket is nagyon ritkán vállal — mint mondja, ezek sok esetben szétviszik a produkciót, a verseket is bajos előadni, ezek halkabbak, líraiabbak, koncentráltabb figyelmet igényelnek. Az együvé tartozás okán is — hangzik a válasz, amikor arról kérdezzük, miért vállalta a szentgyörgyi koncertet. Aztán régebbi romániai fellépéseit idézi fel, amikor még a kommunista rezsimben egy nagyváradi koncertje előtt cenzúrázni akarták dalait, majd feltörték az autóbuszt, és elvitték az összes mikrofont — talán ezért sem hívták túl gyakran a régi rendszerben.
Meggyőződése azonban, hogy közönség csak egyfajta van. Mint ahogy belőlem is csak egy van — mondja. De azért figyelembe veszi, hogy vannak olyan dalok, amelyeket el kell énekelni, mert elvárja a közönség, ízlése pedig egybeesik a közönségével. Persze, nem vagyunk egyformák, egy-egy dal mást-mást jelent az embereknek. Szeretem megadni a közönségnek a szabadságot a dalok értelmezésében, mint ahogy magamnak is szeretem megadni ezt a szabadságot — vallja, és ez művészetének legfőbb üzenete is: gondolkodó dalokat énekel, egy kicsit magáról, a világról, amelyben élünk — és amely oly keveset változott, hisz az ég például régen is kék volt, ha kék volt —, arról, hogy mit gondolunk erről. Ha nem köt le egy gondolat, nem tudok arról énekelni — mondja.
Aztán arról beszél, miért szerepel oly keveset a magyarországi televíziók képernyőjén. A kereskedelmi média nem szolgálja a közönséget, fogyasztásra buzdít, fogyasztja az arcokat, igénytelen, színvonaltalan műsorral igénytelen, színvonaltalan közönséget akar magának kinevelni, aláássa a közönség intellektuális színvonalát. Ezekre a képernyőkre nem kívánkozik, nem fog bogarat enni, bohóckodni csak azért, hogy szerepeljen a televízióban. Éppen ezért, ha ma kezdené pályafutását, valószínűleg nem lenne előadóművész, hanem inkább befejezné a jogi egyetemet. Mégsem borúlátó, talán eljön az idő, amikor megregulázzák a tévécsatornákat. És amúgy is: telt házas koncerteken lép fel, az emberek visszajönnek előadásaira — a közönség tehát igényli mindazt, amit a televíziótól nem kap meg. A siker pedig azt jelenti, hogy az emberek eljönnek egy koncertre, majd eljönnek a következőre is, megvesznek egy lemezt, és megveszik a következőt is — vallja.
Állítását pedig alátámasztani látszik, hogy vasárnap este Sepsiszentgyörgyön régóta nem látott tömeg gyűlt össze, és énekelte Koncz Zsuzsával a halhatatlan dalokat, és kérdezte az előadóval: Azt hiszed, hogy megváltoztunk vezényszóra?
