Az őrkői Közösségi Háznak nincs nagyobb terme, vagy a partnertoborzás bajos, végül csak öten ültek a helyi romák közül az asztalnál a Szent György-napi rendezvényen, s azok is a meghívott vendégeket hallgatták inkább, mintsem gondjaikról számolhattak volna be.
A ház vezetője, Dima Mihály, az Amenkha Egyesület elnöke fontos dolgokat sorolt el ugyan, de a vendégekre való tekintettel románul beszélt, a vendégek is úgy szóltak, mire az érintettek közül a vezetőjükön kívül más nem nagyon értette, miről is volt szó.
Húsbavágó kérdések merültek fel, az egyesületi elnök elmondta, sajnálják, hogy nem sikerült a tanácsba bejutniuk, de az önkormányzattal kötött megegyezésüknek megfelelően készül a nekik juttatott legelő bekerítése, várják, hogy négy közösségi rendőrt vegyen fel soraikból a város, kérik a ház intézményesítését, számítanak arra, hogy lopni kényszerült tizenöt, sokgyerekes családfőnek munkát ad a város.
A vérközpont igazgatója szerint az EU-s pénzek lehívása segíthet, ajánlotta a romák figyelmébe a zsidók példáját, akik annak idején képesek voltak anyagilag is összefogni, hogy egyvalaki közülük egyetemet végezhessen. Deme Judit egészségügyi igazgató három, romáknak fenntartott ösztöndíjról beszélt a nővérképzőben, egy jelentkező lenne is, de további kettőt, mivel érettségizettekről lehetne szó, talán az egész megyében nem találni. Sikerült tizennégy, ún. egészségügyi közvetítőt kinevelni (ők tartják a kapcsolatot a családorvosokkal), több is lehetne, ha a cigányok mind romának vallanák magukat a népszámláláson, mert egy ilyen álláshoz legalább ötszáz fős közösség szükséges. Fontos továbbá, hogy nők is legyenek köztük, mert a női betegek nem szívesen fordulnak férfiakhoz. A megyei rendőrfőkapitány nyugtázta, hogy főbenjáró bűnügyek nem voltak, és belső rendtartásra buzdított. A végén szóhoz jutó romák közül az egyik elmondta: kívülről könnyű ítélkezni a cigányság fölött, a másik köszönte a jó szándékot, de hozzátette: az urak nemigen tudják, hogyan is él valójában e nép.
Lapunk képviseletében az ötletbörzéhez azzal járultunk hozzá: ha az ösztöndíjakat nincs, kinek odaítélni, mert az érettségizett cigány a fehér hollónál is ritkább, akkor előbb a középiskolába jelentkezők számára kellene ösztöndíjrendszert kidolgozni, s a romákat mindenekelőtt anyanyelvükön megszólítani, ahogy a mutatókat feljavító Néri Szent Fülöp iskolában teszik.
A kinn zajongó népség-katonaság ezt követően hatalmas gaudiummal kísért makarónievő és sörivó versenynek örvendhetett.
