Hetvenöt éve, 1934-ben hunyt el Kézdivásárhelyen Szabó Jenő (1867―1934) református lelkipásztor, költő, Szabó Dezső (1879―1945) író testvérbátya. Kolozsváron született, és ott is kezdte iskoláit, a teológiát Nagyenyeden végezte.
Ugyanott kezdte papi pályafutását is, de nem tudjuk, mi okból lett utána Barátos lelkipásztora 1893―1897 között. Egyházi jegyzőkönyvek tanúskodnak arról, hogy ő szervezte meg itt a millenniumi ünnepségeket, s amikor Dálnok akkor épült iskoláját átadták, az avatóünnepségen saját alkalmi versét szavalta. 1898-tól két esztendeig volt illyefalvi lelkész. Szabó Dezső, aki két nyarat töltött a faluban, róla mintázta meg az Elsodort falu című regényében Farczády Jenő alakját. Emiatt vitájuk támadt, s megszületett a magyar irodalomtörténet emlékezetes testvérpere. Ekkor történt meg, hogy nagy szárazság sújtotta Háromszéket, s az illyefalvi hívek a kongruába csak zabot tudtak adni. Erről született egyik négysorosa: Ha a lányom Judit / zabból laskát sirít / az apja nem prédikál / hanem szépen nyerít. 1901―1915 között Kézdivásárhelyen, majd Bereckben volt szórványlelkész (1923―1934). Tagja volt az Erdélyi és a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaságnak. Kötetei Nagyenyeden, Brassóban és Kézdivásárhelyen jelentek meg. Síremléke a céhes város református temetőjében található.
