A 150 éves sepsiszentgyörgyi református oktatás emlékéve már tavaly ősszel megkezdődött, amikor megjelent József Álmos iskolatörténeti képeskönyve, a télen majdnem minden jelenlegi mikós diák családjába eljutott a jubileumi falinaptár, a péntek-szombati ünnepségsorozatot pedig egy nyári emléktúra követi Zabolára, gróf Mikó Imre szülőhelyére és sírjához, a kolozsvári Házsongárdi temetőbe. Az emlékév záróakkordjaként Csutak Vilmos legendás hírű iskola- és múzeumigazgató szobrának felállítását tervezi a Székely Mikó Kollégium Alapítvány és a Székely Nemzeti Múzeum Alapítvány, melynek megvalósításához már a hét végén megkezdik a gyűjtést.

A hét végén többek között könyv- és tanszerkiállításon, valamint két új kiadvány révén elevenítik fel az iskola történetét (mindkettő előszavát alább közöljük), a vén diákok képzőművészeti tárlaton és a népi együttesek találkozóján mutatkoznak be, az iskola jelenlegi tanulói pedig az ünnepi záróműsorban lépnek fel. Az 1859-ben református iskolaként alapított tanoda egyházi kötődését a szervezők ökumenikus istentisztelet keretében juttatják kifejezésre, a Kárpát-medence más magyar középiskoláival fenntartott kapcsolatok megerősítése érdekében pedig a Kultúrák közötti kommunikáció a Kárpát-medencében elnevezésű, több éve tartó közös program egyik találkozóját is megtartják. Hogy az iskola kiket kíván megszólítani az ünnepségsorozattal, illetve milyen üzenetet hordoznak az évfordulós megemlékezés egyes programjai, Biró Béla iskolaigazgató nyilatkozott lapunknak erről.

Iskolánk életre szóló szellemi tőkével batyuzta fel mindenkor diákjait

Biró Béla: Igyekeztünk a hagyományokra is tekintettel lenni, ebben a vén diákok javaslataira hagyatkoztunk, a diáktanácsnak is szerepet adtunk, és a református társiskolával meg a református egyházzal is egyeztettünk. Az ünnepségsorozat keretében az iskola egyházzal való kapcsolatát ökumenikus istentisztelet juttatja kifejezésre, azért ökumenikus, mert a mai diákjaink több felekezethez tartoznak.

A vén diákok óhaja a régi iskolahagyományok felelevenítése, ennek jegyében a szülői közösség elkészíttette az 1908-as történelmi zászló hiteles másolatát — az eredeti zászló a második világháború után a Székely Nemzeti Múzeumba került, talán jó is, mert meg tudták őrizni, jelenleg a múzeum tulajdona —, amit ünnepélyes körülmények között az ökumenikus istentiszteleten adnak át az iskolának. És hogy a jelenlegi diákjaink is meg tudjanak mutatkozni, a szombati záróműsorban, amit a színházban tartunk, ők lépnek fel.

Ünnepségsorozatunk szól minden vén diáknak, mai diáknak, a szülőknek, és szól a helyi közösségnek is. Évente több mint százan ballagnak, ez tíz év alatt ezernél is több végzős. A város lakosságának jó része vagy mikós diák volt, vagy a családja révén kötődik az iskolához, ezért érezzük úgy, hogy a mi ünnepünk Sepsiszentgyörgy lakosságának is ünnepe, amelynek üzenete abban áll, hogy tudatosítsuk azt a szellemi tőkét, amit a többgenerációs mikós diákok alapozásként megkaptak, és pályájukon kiteljesítettek. Az iskola alapításától eltelt öt emberöltő, sok minden változott, de azért bizonyos értékek megmaradtak. Van egy egyedi arcéle a Mikónak, nem azt mondom, hogy jobb, de más, mint a többi iskoláé. Az itt végzett mindenkori diákok teljesítménye, magatartása, cselekedetei, iskolához való ragaszkodása, illetve a pedagógustestület és a diákok értékrendje minősíti. A százötvenedik évforduló megünneplésével ezt kívánjuk kiemelni és továbbadni a következő nemzedékeknek.