Az erdélyi városok és iskolák viszonya mély és érdekes kapcsolatot takar. Némi túlzással állítható már a 19. század közepéről, hogy Erdélyben nincs város iskola nélkül, az iskola városformáló, városvédő és városfenntartó értelmében. Az erdélyi városok azért is serkentettek urbánus hajlamot, mert a nyugatot megjárt nagy erdélyi városlakók rendszerint egy iskola falai között formálódtak. E városokban azonban nemcsak a kereskedelem, ipar adott új életet, a város jellege, megújuló képessége legalább ugyanannyira függött az iskolától is.

Sepsiszentgyörgy is meghatározó iskolaváros volt már a XIX. század utolsó harmadától, s ezt a tekintélyét ma is őrzi. Kétségtelen, hogy a mindenkori mikósok számára az iskola volt a kicsiny és a nagyobb emberi közösségek találkozásának, szellemi-morális-intellektuális kölcsönhatásának legfontosabb, legnagyobb hatású intézményi formája. Az iskolán keresztül indul a családból a gyermek a nagyobb világ felé: a haza és a nagyvilág irányába. De a külső, nagyobb világ is az iskola értelmezői-értékelői funkcióin keresztül válik befogadhatóvá: az iskola így jelentheti a teljes világot.

A Mikó-kollégium történetét immár meglehetős számú tanulmány, könyv, visszaemlékezés, tematikus összeállítás, sőt, képes ismeretterjesztő monográfia is megörökítette. Mégsem mondható, hogy ezzel az iskolatörténeti kutatások kimerítették lehetőségeiket. Az itt olvasható, 150 éves jubileumi emlékkönyv tanulmányainak tematikai sokszínűsége eddig kevésbé vizsgált témák felé is vezet; szerzői alapkutatásaikkal, új eredményeikkel a legendás kollégium kevésbé ismert arcait is felmutatják. Az intézményhez kötődő nevelés, nevelődés útjáról, színtereiről, szereplőiről szól ez a könyv; nem korlátozódik az iskola falain belüli életre, hanem egyes felmutatott életpályák mentén az intézmény meghatározó szellemi kontúrjait is vázolja az iskola padjait elhagyó életutakban.

A szerzők egykori mikós diákok, mikós tanárok vagy a testvérintézmény, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársai. Munkájuk és életpályájuk révén több szállal kapcsolódnak az iskolához. Az öregdiákok iskolához való ragaszkodása természetes lelki-erkölcsi kötődés, amely legtöbbször a találkozók alkalmaihoz kapcsolódva jelenik meg. A kötődés ez alkalommal egy-egy gondosan megírt tanulmányban is megnyilvánul. A Mikó kétségtelenül életre szóló személyiségmintát, emberi és értelmiségi példaképet adott nagyszerű tanárainak, pedagógusainak köszönhetően, a kollégiumi kultúra mellett nemzetközi horizontot is kínált.

Ajánljuk ezt a könyvet szeretettel mikós és nem mikós, hajdani és jelenlegi diákoknak, minden kedves olvasónak!

A szerkesztők,

Dobra Judit és Árvay Katalin