Közeledik a nyár, egyre több cserje borul virágba — azokat is ki fogják lopni? Akkor milyen lesz a parkunk? És hová tűntek az árvácskák az 1918. December 1. útról, a Gödri Ferenc utca sorfái alól, a belvárosi katolikus templom és a virágárusok közötti szakaszról? Tömbházlakók is panaszolják, hogy hiába próbálják szebbé, kellemesebbé varázsolni környezetüket, mert csak hűlt helye marad a virágnak. Tisztelt városlakók, fogadjuk meg a polgármester úr szavait, és szeressük Sepsiszentgyörgyöt! Én még hozzátenném, hogy becsüljük meg dísznövényeinket.

DAMÓ CSABA, Zágon. Önkormányzati tanácstagként az ülések előtt idejében meg kellene kapnom a napirenden szereplő határozattervezeteket, hogy megfelelően felkészülve tudjak szavazni a település ügyeit érintő kérdésekben. Ezt törvény írja elő, csakhogy nálunk a gyakorlat eltér ettől. Mikor ezt szóvá tettem, kiderült, hogy nem azért, mert az MPP színeiben választottak be, és el akarják kerülni az esetleges ellenvéleményt, hanem mert az RMDSZ-es tanácstagok eddig nem igényelték a dokumentációt, őket ez nem érdekli (erről a nyilatkozatról hangfelvétellel is rendelkezem). Nem hagytam annyiban, többszöri visszautasításom után a prefektushoz folyamodtam, aki átiratban figyelmeztette a polgármestert kötelezettségére. Ez volt március 26-án, 30-án pedig a költségvetésről kellett szavaznunk úgy, hogy a számszerű összegeket tartalmazó mellékleteket csak utólag kaptam kézhez. Holott lett volna módosító javaslatom, sokallom például a zöldövezetek fenntartására előirányzott 651 000 lejt, amikor a sport csak 40 000-et kapott, és a vízvezetés-csatornázás is méltatlanul keveset. Kértem a költségvetés kiigazítását, de nem tűzték napirendre, és természetesen, most sem kapom meg előre a gyűlés anyagait.

KOVÁCS GYULA, Sepsiszentgyörgy. Az RMDSZ április végi kongresszusához szeretnék hozzászólni. A meghívott román és magyar politikusok üdvözlőbeszédei nem mondtak semmi újat, de Lendvai Ildikó, az MSZP újdonsült elnöke annyit azért megtehetett volna — ha már eljött, és Markó Béla oldalára ült —, hogy bocsánatot kérjen a romániai magyaroktól azért, mert velünk riogatta választóit a kettős állampolgársággal. Ami a magyar összefogás listáját illeti, az szerintem inkább Markó és Tőkés összefogása, amelynek egyedüli célja a diktatórikus RMDSZ egyeduralmának megőrzése Tőkés László népszerűségének kihasználásával. Mindenki szeretne igazi összefogást, de nem minden áron, hanem az RMDSZ-vezetés megfiatalításával. Üdvös lenne az is, ha az RMDSZ szakítana a nemzetpusztító baloldallal, amelyhez való kötődésének számtalan tanújelét adta. Az optimista elnöki beszámoló ellenére szavazótáboruk a felére csökkent, és merő naivitás azt gondolni, hogy mi a román állam újragondolásában részt vehetünk. Székelyföld gazdasági fellendítésében, magyar intézményvezetőink megtartásában, ingatlanjaink visszaszolgáltatásában azonban igen, és ezekkel kellene foglalkozni, amíg nem lesz túl késő. Olvasom az EP-kampánynyitóra kiadott szórólapon, hogy ,,történelmet írnak" — hát, az tették eddig is, de vajon mit tanulnak róla gyermekeink?

KISS MAGDI, Sepsiszentgyörgy. A tapsolás illemtanát is tanítani kellene, hogy ne kerüljön kellemetlen helyzetbe, aki ritkán jár templomba. Az idősebb korosztályt úgy szoktatták, hogy a színházban akkor tapsol, ha nagyon tetszik neki valamelyik jelenet, vagy egy-egy művész alakítása. Azt is tudta a régi közönség, hogy attól boldog egy színész, ha megtapsolják. A füttyögtetés, kifütyülés rémes lett volna... Jelenleg elég sűrűn kerül sor kamaratermi előadásra, ahol kissé feszélyezettebb a hangulat, mert a szűk és zárt térben közelebb került a néző a játszóhoz. Egy kis taps néha jól jönne, de manapság műveletlennek nézik azt, aki beletapsol az előadásba — majd a végén, akkor lehet dübörögni is. Emlékszem, a hatvanas években sorba állítva vittek minket, akkori diákokat még szimfonikus hangversenyre is. Előadás alatt a zenetanárunkat is figyelnünk kellett, mert csak akkor mertünk tapsolni, amikor ő. Most is jól fogna egy aktív színházi teremfelelős, aki nem csak a kézitelefonok kikapcsolására hívná fel a figyelmet, hanem arra is, hogy mikor kell és lehet tapsolni a mai, remek előadásokon.