Éles viták
A nemzetiségi statútum törvényjavaslata nagy vihart kavart. Érdemes még ennek ismertetése előtt méltányolni, hogy a két világháború közti állapotok radikális megváltoztatásának igényével készült, nyilvánvalóan szakítani akart azzal a diszkriminatív gyakorlattal, mellyel milliók életét keserítették meg a román hatóságok 1919 és 1940 között.
Az egykori Ferencz József Tudományegyetem kilakoltatása után az épületeibe, gyűjteményeibe beült I. Ferdinand Egyetemen mindössze egy magyar tanár, Kristóf György tanított magyar irodalmat. Ha most még a jogi karon is engedélyeztek volna egy külön tanszéket, az okvetlen előrelépés, hiszen a magyar közéleti szereplők utánpótlásáról való szerény gondoskodást is jelentette volna.
Hogy ma önállóság dolgában az állami magyar felsőoktatás nem sokkal van jobb helyzetben, mint a vázolt előírásokban, az persze a román politikum törekvéseinek évtizedeken át sem változó makacs következetességét mutatja.
Persze, akkor a teljes értékű magyar egyetemmel rendelkező erdélyi magyarság számára mindez az alamizsnánál alig jelentett többet, ennyivel semmiképpen sem érhette be.
Jeleztük már: a Ferencz József Egyetem vezetőtanácsa október végén úgy döntött, nem tesz eleget a kiürítési parancsnak, és Kolozsvárt marad. Amit itt teszünk hozzá: ugyancsak október folyamán egy csoport a szebeni I. Ferdinand Egyetem nevében megpróbálta átvenni az egyetemet, de a Malinovszkij marsall nevében eljárók parancsára visszavonult. Pár hétre rá a berendezkedni kívánó egész román közigazgatást kitiltották Észak-Erdélyből.
Kezdetét vette egy éles vita, mely aztán megnyugtatóan végződött a Groza-kormány képviselőinek márciusi bevonulása után. Addig kemény viták dúltak, a viszony feszültté vált.
A tervezethez képest a törvény végleges szövege, mely 1945 februárjában jelent meg a Hivatalos Közlönyben, csak részben tükrözi a közben lefolyt viták eredményeit. Az eszmecsere hatására a kisebbségek számára előnyösebb fogalmazások is bekerültek, egyértelműbb lett a román állam kötelezettségvállalása, hogy anyanyelvű képzést nyújtson a nemzetiségi iskoláskorú népességnek, az egyetem dolgában azonban nem ajánlottak meg jottányival sem többet, mint a tervezetben. Érdemes összevetni a két változatot:
A közoktatásra vonatkozó rendelkezések
18. § A román állam biztosítja az anyanyelvi oktatást állami elemi, középfokú és felsőfokú iskolák útján mindazoknak az együtt élő nemzetiségeknek, amelyek megfelelő számú tanulóval rendelkeznek, azoknak a helységeknek a képviseletével, ahol a felekezeti iskolák ezeket a szükségleteket kielégítik. A nem román nyelvű állami iskolák tanítói és tanári állásainak betöltésénél az illető nemzetiséghez tartozók részesülnek előnyben.
19. § A román felekezeti iskolákra vonatkozó rendelkezéseket a nemzetiségek felekezeti iskoláira is alkalmazni kell.
20. § A nem román nyelvű állami iskolákban és ezek tagozatain, valamint a nemzetiségek felekezeti iskoláiban a tanulókat azon a nyelven kell vizsgáknak alávetni, beleértve az érettségi vizsgát is, amelyen az illető tárgyakat előadták, kivéve azt az esetet, amikor maga a tanuló kéri, hogy román nyelven vizsgáztassák.
21. § A nemzetiségek felekezeti iskolái ugyanolyan államsegélyben részesülnek, mint a román felekezeti iskolák.
22. § A szükségletekhez képest, illetve a hallgatók nemzetiségi megoszlásának figyelembevétele mellett a kolozsvári tudományegyetem jogtudományi és bölcsészeti karán magyar és német nyelvű tanszékek létesítendők."
Legyen önálló magyar egyetem?
Kolozsvárt Erdély történelme arra predesztinálja, hogy legalább két népnek legyen benne tudományegyeteme. A kincses jelzőt továbbra is csak akkor érdemelheti ki, ha szellemi gazdagságát megfelelő felépítményi-intézményi keretben kamatoztatja. Ha ez ma sincs így, az a helyzet elfajzásának eredménye. Súlyos hiányosság és helyrehozandó hiba. Egyszer már sikerült az egyensúlyhoz vezető utat megtalálni, a tanulságok végett érdemes képzeletben megint végigmenni rajta.
Nos, a vitát Szenczei László kezdi még 1944 decemberében, leszögezve, hogy ,,a nemzetiségi tervezet javításokra szorul". Szenczei úgy vélte, ,,a nemzetiségeknek joguk van arra, hogy a kultusztárca költségvetéséből számarányuknak megfelelően részesedjenek (...) és azt belátásuk szerint használhassák fel, így fenntarthassanak bármilyen felsőiskolát is."
Ugyanakkor a fennálló egyetemet támadás éri a Román Demokratikus Szövetség részéről, melyet fasiszta maradványnak nevez. Nem tagadja az erdélyi magyarság jogát az egyetem fenntartására, de ,,az semmi esetre sem lehet a mai". Jellemző a légkör feszült voltára, hogy a vitában a Kommunista Párt kiküldötte is szót kér, szerinte a statútum tervezetének 18-as szakasza nem zárja ki a magyar egyetem létesítését, a tervezetet úgy kell értelmezni, hogy annak hiányában a román egyetem létesíthet egy-egy magyar és német nyelvű tanszéket. (dec. 17.)
Magyar tankerület
Három napra rá az újság hírül adja az olyannyira fontos újdonságot: önálló magyar tankerület létesült, és annak főigazgatójává Hadházy Sándor főgimnáziumi igazgatót nevezték ki. A tankerület a megyei magyar tanfelügyelőségek fölött összefogó szerv volt. Rá egy napra Szenczei László a lépés létjogosultságát magyarázza, s a gazdasági, közigazgatási, igazságszolgáltatási elkülönülést károsnak nevezi. ,,Másképpen áll a dolog kulturális tekintetben. A kultúra igazi lényege a fennkölt összhang a kikristályosodott nemzeti sajátosságok között. Az erdélyi népek kulturális összhangja pedig csak úgy valósulhat meg, ha előbb legteljesebb szabadságot biztosítunk az egyes nemzetek kulturális megnyilatkozásainak. A magyar közoktatásügy tehát joggal igényelte a maga szervezeti elkülönülését, a maga belső önkormányzatát, mert csak a legteljesebb szervezeti szabadság birtokában szólhat bele az erdélyi kultúra értékes hangversenyébe."
Szenczei emelkedett fogalmazása olyan egyenlőségeszményt véd, mely máig hatóan érvényes és biztosítandó. A szervezők nyilván iparkodtak kész helyzet elé állítani azokat, akik másként képzelték el a kisebbségek jogainak megadását.
Az egyetemre mindazonáltal nem csak román, hanem magyar oldalról is nyomás nehezedik. A kommunista vezércikkíró Balogh Edgár január 9-i hangadó írásában is tisztogatást sürget tanári karában. A nagyvilágban folyik a háború: ugyanazon lapszámban Budapest elhúzódó ostromáról számolnak be. Pár nappal korábban Hitler újévi beszédéből idézik, hogy egyik szövetségese ,,vezetői gyávasága és polgári rétegei rothadtsága miatt" összeomlott.
A lap beszámol arról is, hogy folyik a tankönyvrevízió. A diákság már korábban demokrata szövetséget állított fel, s január 18-án napvilágot látnak követelései is, többek közt ,,nyílt osztályozást kér, a testi fenyítés azonnali felszámolását és a szegény sorsú diákok ingyenes oktatását a középiskolákban".
A nemzetiségi miniszter a kétnyelvű egyetemről
Februárban mind a Népi Egységben, mind a Világosságban ismételten színre lép Vlădescu-Racoasa nemzetiségi miniszter, és saját svájci tanulmányaira hivatkozva kijelenti: az ott szerzett tapasztalatait kívánja felhasználni az erdélyi oktatási ügyek rendezésében. Hogy az ilyen szólamok mennyire félrevezetőek, kiderül abból, amivel folytatja: a kétnyelvű egyetem mellett tör lándzsát. ,,Véleményem szerint Kolozsvárt nem helyes a kettős, párhuzamos egyetem, hanem ott kétnyelvű egyetemre van szükség. Az egyetemi tanárok kinevezésében két szempont fog bennünket vezérelni. A tudományos felkészültség és a demokratikus gondolkodás. A harmadik kritérium: a nemzetiségi hovatartozás természetszerűen fog adódni. Praktikus képtelenség lenne 5 magyar vagy 5 román diák miatt párhuzamos román vagy magyar előadásokat tartani. A diákoknak azonban mindig minden karon joguk lesz saját anyanyelvükön vizsgázni." (febr. 4.) Nos, e meglehetősen szűkkeblű, nem sok jót ígérő, bár apró engedményeket is tartalmazó álláspont nyilván nem lehetett ínyére az érdekelt kolozsváriaknak, hiszen gyakorlatilag a magyar egyetem radikális felszámolásával, a maradék magyar oktatás amolyan megtűrt státusba süllyesztésével ért fel.
Egy vagy kettő? A lappangó vita a baloldali pártokat tömörítő Országos Demokrata Arcvonal soron lévő észak-erdélyi értekezletén nyilvánosság elé került. A február 14-i beszámoló szerint a két szemben álló álláspontot tulajdonképpen nem sikerült egyeztetni, az egy vagy két egyetem vitáját hát tulajdonképpen felfüggesztették. A Népi Egység és Világosság fogalmazásai közti árnyalatinak tűnő eltérések tulajdonképpen ég és föld különbségek meglétére vallanak. Az MNSZ-beli kolozsvári kommunisták (Csőgör Lajos, Balogh Edgár, Demeter János stb.) nyilvánvalóan merőben másként szerették volna feloldani, mint a KP és az MNSZ központi vezetői, körömszakadtáig ragaszkodtak a külön magyar egyetemhez, de nem tudták kivonni magukat a bukaresti befolyás alól. Még kevésbé tudtak viszont eltekinteni attól, hogy merőben más erőtérben tevékenykednek. Nagyon fontos, hogy az egész egyetemvita hátterében ott állt a maga elvárásaival a négy év alatt megerősödött magyar társadalom, az egyházak, az a polgári világ, melyet becsapni nem lehetett. Ezek az erők marasztalták Kolozsváron az egyetemi tanárok jó részét, ezek nem engedték szünetelni annak tevékenységét a front átvonulása után, és biztosították létét az átmenet hónapjaiban a katonai adminisztráció idején. A némileg más közegben létező Brassói Lap azt ünnepli, hogy két magyar és két román egyetemi képviselőből álló bizottság alakult, mely egy intézményben indítja be azonnal a román és magyar egyetemi oktatást Kolozsváron, a román oktatás megkezdését halogatni ugyanis már nem lehet, állítja, két intézmény számára pedig nem adottak a feltételek. A Világosság kitart a két egyetem párhuzamos megléte mellett. A KP képviselője (Goldberger Miklós) megértéséről biztosította a kolozsvári MNSZ-t, de úgy vélte, egyelőre be kell érni egy kétnyelvű egyetemmel (febr. 17.) Groza Péter A küzdelemnek ezen a pontján Bukarestben 180 fokos politikai fordulat következett be. A sarokba szorított Mihály király Groza Péternek adott megbízatást kormányalakításra, ezzel a szovjetek támogatta baloldal, illetve hát a KP megindul rohamléptekkel a hatalom meghódítása felé. (Így kezdődött a beteljesülése az 1943-as jaltai tárgyalások során egy szalvétára Churchill angol miniszterelnök által felvázolt befolyásmegosztásnak, mely Románia esetében a szovjetnek 90, a nyugatnak mindössze 10 százalékos részesedést irányzott elő a háború utánra.) A hírt március 4-én bejelentő lapszám külön tudósít arról, hogy a kolozsvári egyetem 856 hallgatója közül 605 részesül ösztöndíjban, és hogy a Felszeghy Ödön vezette kolozsvári magyar tanítóképző 400 tanulója nevében laboratóriumi berendezéseket kér. A feszült hangulatú napok eseményeiről pár nap késéssel számol be egy másik lap, az Erdély, mélyebben bevilágítva a nézeteltérések természetébe. Március 14-én közli a magyar tanulóifjúság február 26-i emlékiratát az ODA észak-erdélyi konferenciájához, melyben önálló magyar egyetem fenntartását kérik az egyetemi hallgatók, megtoldva kilenc kolozsvári magyar középiskola nevében 600-nál több diák aláírásával. Az egyetemi alkalmazottak csatlakoztak a felhíváshoz, kérvén az épületek, a felszerelés méltányos megosztását a visszatérő román és a maradó magyar felsőoktatás közt. A lap a kompromisszumról is beszámol Közmegelégedésre oldódik meg az egyetem kérdése cím alatt: ,,A beadványokra vonatkozóan leszögezzük a kérdésben illetékes hatos bizottság (ez vezette az ODA-ban tömörült szervezeteket) közmegelégedést keltő elhatározását, mely szerint a kolozsvári egyetemi tömb keretében három kulturálisan autonóm egyetem: I. Román Egyetem, II. Magyar Egyetem és III. Kétnyelvű Műegyetem (esetleg autonóm egynyelvű karokkal, a lehetőség szerint, egyes karokkal a vidék szükségletét is kielégítve) fog működni." (folytatjuk)
