Ad notam Ady Endre
D. G. barátomnak mondom
kelendő a burkus
minket még egy rongyos
forintra se taksál
senki emberboltos
nem kellünk mi múltnak
nem kellünk mi mának
kivált jövendőnek
minket itt utálnak
nem kellünk mi testvér
sem itten sem ottan
a nemkellésekbe
beleszomorodtam
hitted volna-e hogy
nyelvpecérnek álljon
a valamikori
kenyerespajtásom
kivel együtt víttunk
vettük meg a sáncot
akkor még a világ
gyönyörűnek látszott
lejárt testvér lejárt
rosszul tarisznyáltak
felezőideje
a vén ideáknak
kiszikkadt a nádas
kigyérült az erdő
nem bujdosó lenne
a nevünk tekergő
sem inde sem unde
semerre az utunk
egy-két ezer évet
vissza kell butulnunk
kelendő a burkus
hát vigyék ha adják
várjuk mint a holtak
az ítélet napját
