Utólag újólag kiderült, hogy a múlt év végén igenis, volt pénz a pedagógusok ötvenszázalékos fizetésemelésére. Nagy tévedése az akkori kormánynak, hogy nem adta meg. Băsescu, az államelnök megmondta a közszolgálati televízióban, hogy őt félrevezették, mert a tanügy nem költötte volt el a neki szánt pénz.
Amúgy is még úgy dübörgött a gazdaság és a választási kampány, hogy nem lehetett tőle hallani azt, hogy világválság van. Meg kellett volna akkor adni! Most meg vissza kellene venni! No, ezt nem tudom, hogyan hajtaná végre a mostani kormány. A miniszterelnök viszont még újabb hírrel lepett meg. Azt mondta: nem fog csökkenni a pedagógusok bére. Hát nem nagyszerű!? A pedagógusok egyfolytában örülhetnek. Hol azért, mert emelik a fizetésüket, hol meg azért, mert nem csökkentik. Aztán amúgy is kidolgozzák az általános bérezési törvényt. Ez arról szól, hogy az azonos képzettségű és fontosságú alkalmazottnak hasonló bére legyen. Jó lesz, mert akkor egypár magas fizetésű tisztviselőn kívül mindenkinek nő majd a fizetése. Máris kezdődhet a hasonlítgatás. Például egy magas rangú tiszt egyenlő lehet egy egyetemi tanárral. Egy egyetemi tanár két középiskolai tanárral. Egy középiskolai tanár három kezdő tanítóval. Egy orvosprofesszor egyenlő két általános orvossal. Egy orvos öt hullamozgatóval. Egy banki sepregető annyi, mint öt utcaseprő. A termelésben dolgozó mérnökökről vagy például írókról, művészekről és más szakemberekről nem lehet tudni semmit. Valószínű, őket senkihez nem lehet hasonlítani, mert akik anyagi vagy szellemi javakat állítanak elő, azok nem egészen beszámíthatóak, így nem számítanak. De amíg megvalósul az új bérezési törvény, addig is, amit lehet, meg kell adózni, mert a gazdaság nem nő, hanem csökik. Az állampénztár ürül, mint az emberek zsebe. A lyukat valamivel be kell tömni. Az adófizető zsebkendővel tömi meg. A kormány meg adókkal, pótadókkal és egyéb találmányokkal tölti utána az állampénztárt. Kitalálták az átalányadót. De ez nem elég hatékony, mert nem mindenkire érvényes. Általában, átalányban mindenkit meg lehetne adóztatni. Viseljük egyformán a nehézségeket! A nyugdíjas és a munkanélküli-segélyen élő is fizessen átalányadót. Ebből aztán lesz pénz, és ebből lehet emelni a nyugdíjakat és a munkanélküli-segélyt. Azt is kellene tanulmányozni, hogyan lehetne megadóztatni azokat, akiknek nincs jövedelmük. Amilyen szakértőgárdája van az országnak, ezt is megoldja. Csak úgy dől majd a pénz az állampénztárba. A másik nagyszerű újítás az, hogy a cégek nem számolhatják el az üzemanyagot és annak áfáját, csak bizonyos esetekben. Így a cégvezetők gyalog fognak járni, ami köztudottan egészséges. Csökkenni fog a szív- és érrendszeri megbetegedések száma a stresszes munkakörben dolgozóknál. Ez nagy megtakarítás az egészségügynek. Csökken az üzemanyag-fogyasztás, nő a cégek jövedelme, és így a jövedelem utáni adó is. Tőlünk Bukarestbe gyalog egy hét alatt el tud menni bárki ügyintézni. Esetleg lóháton még hamarabb. Csak azt nem tudom, a zabot el lehet-e majd számolni. Vagy külön zabadót kell fizetni?
