Mifelénk, ha bedeszkáznak valamit, annyit jelent, hogy gerendákra szegezett deszkákkal befedik. Ezt szokták emlegetni, akárhányszor az erdővidéki Bodosról esik szó. Olyan fekvésű falu, hogy be lehetne deszkázni — mondják. A Barót vize mellékpatakának völgyfejében félkörben magasabb dombok ölelik közre. „Gyertek rucatojásért Bodosba", „Olyan, mint a bodosi szekér!", „Úgy talál, mint a bodosi lakodalom!" — se szeri, se száma a településhez kötődő szólásmondásoknak. Milyen is valójában ez a kis falu, mely, ha úgy tetszik, város: Barót peremtelepülése? Bodos élő falu.
Most fölözi le a bányabezárás hozadékát, megugrott a népszaporulat, virágzik a kertészkedés, a gyümölcstermesztés, az egyházi élet, a kisipar, s nem is olyan rég vendégház nyitotta meg itt kapuit. Kukukk Bodos vagy kerékfúró Bodos, ahogyan a régi erdővidékiek nevezték, semmivel sem hátrébb való, mint más kis település a Barót vize mentén. ,,Mosolyog, és nagy madárfészeknek tetszik messziről" — írta róla Benedek Elek. Nem lehet hát még jelképesen sem bedeszkázni Bodost!
Nicolae Ivaşcu mérnök és Kolumbán Csaba munkavezető készséggel kalauzol a felszámolás alatt álló külszíni szénbánya mélyedésében. Utóbbi több mint két évtizede dolgozik e helyen.
— Hamarosan befejeződnek a munkálatok — tájékoztattak. — Még egyik sarkát kell rendezni ennek a mélyedésnek. Egyelőre holdbéli táj az egész, de egy részét már beültettük facsemetékkel, megkezdődött az ún. rekultiváció. Most az utolsó tavak egyikét számoljuk fel, a másik a legmélyebb ponton már rendezett, rendeltetéséről még nem döntött a kivitelező és a városi önkormányzat. A bányaüreg egy részét vissza kell szolgáltatni azoknak a helybelieknek, akiknek itt szántójuk vagy kaszálójuk volt a bánya megnyitása, 1987 előtt. Sajnos, nem kerülhet minden terméketlen felületre megfelelő mennyiségű talajréteg, és érdekes módon sokan görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ott kapják vissza nadrágszíj szélességű jussukat. Nem számít, hogy mihez kezdenek majd vele, a lényeg az — egyfajta konzervativizmussal, hiszen most lenne alkalom egy haszonnal járó tagosításra —, hogy újra a nevükön láthassák. A jussról, visszaszolgáltatásának módjáról majd a városi földosztó bizottság fog dönteni. A bányaüreg felszámolásával párhuzamosan folyik a falun átvezető és a bekötőút korszerűsítése. Ezzel külön cég foglalkozik. A munkálatok végéhez közelednek: gyalogjáró épül, kibetonozott vízlefolyók, egyforma átjáró hidacskák a családi házak előtt. Bodos valóságos munkatelep. A nyáron kerül sor az út aszfaltozására — újságolták. Az igazgató azt ígérte, hogy augusztusra készen is lesz. Megváltozik a falu arculata. Hegedüs Irénnel és Józsa Erzsébettel éppen az emléktáblával megjelölt Budai-féle háznál találkoztunk. — Megérdemli ez a falu, hogy megcsinálják az utat, mert a bánya nehéz szénszállító kamionjai törték össze, de úgy, hogy megrepedeztek az út melletti házak falai. Mi most nagyon örvendünk. Minden kárban van haszon. A Budai-ház láttán a Benedek Elek-emlékévre gondoltunk, hiszen Elek apó fiatalkori barátságot ápolt az előbb geológusi, majd pomológusi pályára lépő Budai Józseffel (1851—1939), a falu jeles szülöttével. Nem véletlen, hogy Józsa József helybeli népi mester éppen most faragta meg — több jeles székely arcképe mellett — Benedek Elek portréját. ,,A bodosi fiú, Budai József orvosnak készül. Mit mondok? Készült. Mindjárt a kezdet kezdetén megiszonyodik a hullától, búcsút mond az orvosi pályának... Meghal Bodosban az öreg Budai, a hajótörött fiú hazamerészkedik, igen szép birtokát eladja öccsének kilencszáz pengő forintért — így indul második útjára Budai József. Háziszőttes ruhájához hű maradt. Olyan igénytelen, mint egy remete. A magyar költőkről nem beszélve, Shakespeare-t csakhogy végig nem szavalja. Nyári vakációkon vadcsemetéket szemez nemesre, s nemcsak az ősi kert fáit nemesíti meg (ami már nem is az övé), de sorra járja a falu kertjeit, s tetszik, nem tetszik a gazdának, ahol vad csemetét talál, megnemesíti. Apostoli lelkességgel tüzeli a »fapipás« székelyt a méhészkedésre. Könnyen elpiruló, mint egy leány. Hogy ismeri az állat- és növényvilágot! Hát a köveket! Szabó Józsefnek, a híres geológusnak ő a legkiválóbb tanítványa, majd asszisztense, s hiszed, nem hiszed, a háziszőttes ruhához, a nyakkendőtlenséghez mindvégig hű marad." Benedek Elekkel ketten ültek gőzparipára Ágostonfalván. Irány Budapest. Vászontarisznyája kövekkel, kavicsokkal volt tele. Együtt keresték a lakást a Széna téren. S amikor három esztendő múlva hazatérnek, Benedek Elek ezt írja: ,,Budainak elfogyott a három esztendeje, harmadik esztendővel a harmadik háromszáz pengő forintja. Sem háza, sem földje, de van diplomája. Nekem van házam is, földem is, de nincs, félős, hogy nem is lesz diplomám." (Benedek Elek: Édes anyaföldem!, Sepsiszentgyörgy, 1998) Már évekkel ezelőtt jelezte a falu református lelkésze, hogy itt pozitív a népességi mutató. Jó a gyermekáldás. Elharangozták már a delet, amikorra az óvodához értünk. A gyermekeknek már csak felét találtuk ott. De mintha nem is székely faluban járnánk. Furcsák, modernek, sőt, számunkra egy-egy ismeretlen lánynevet is hallottunk. Ilyet választottak a nemzet szülői, az anyák. Józsa Rózsika, a dada szóra bírta őket: Nicolette, Tímea, Evelin, Fruzsina, Dorottya, Diana, Szintia... — Osztán ebben a boltban mindent lehet kapni — jelezte Egyedné utolsó bodosi látogatásunk idején. — De borsika ostornyelet nem! — jött az ismert replika. Jelenlegi utunk alkalmával már az üzlet ajtajában várt az Egyed házaspár, az ostornyelet mutatva! Barót alpolgármestere volt, s most szülőfaluját képviseli a testületben Józsa József. Mert a költségvetés elosztása látogatásunk idején még nem látszott a kanyartól, arra számított, hogy legalább azt, amire pénzalapot kértek, 2009-ben meg fogják kapni. — Megfelelő kaput akarunk építeni a Budai József I—IV. osztályos iskolához, és be karjuk keríteni az udvart — mondta. — Ha ütné a széle a hosszát, a nyílászárókat is ki kellene cserélni, mert nagyon megviselte az idő. Az iskolára eddig nagyobb támogatást kaptunk attól a holland csoporttól, amely lelkészünk, Sándor István tiszteletes úr jóvoltából került kapcsolatba falunkkal, de természetesen évi rendszerességgel segített a Barót városi tanács is. Hihetetlen, de ennek a falunak nincs sportpályája. Erre pedig nagy szükség lenne. Egyelőre még megfelelő területtel sem rendelkezünk. Józsa Ildikó, a ház asszonya iskoláscsoportok számára szervez táborozásokat. Férjével erre alkalmas vendégházat alakítottak ki. Józsa József szabad idejében fafaragással is foglalkozik, munkái eljutottak már a határon túli tájakra. Van, ahova tennie a pénzét: alakítja, korszerűsíti vendégházát, várja a táborozókat. Egyike azoknak, akik Bodos biharugrai testvérkapcsolatát ápolják. Újságolta, hogy júliusban mint faragásoktató vesz részt a madárritkaságairól ismert Körös—Maros Nemzeti Parkban tartandó természetvédelmi és hagyományőrző táborban. Bodosról is szükséges lenne egy részletesebb falufüzet megjelentetése — merült fel az óhaj. Időközben éppen Sepsiszentgyörgyön volt alkalmunk a szerző dr. Egyed Ákos akadémikussal, a falu szülöttével találkozni, aki elmondta, rövidesen véglegesíti, nyomdakész állapotba hozza kéziratát. Az olcsóbb és jobb falusi élelmiszer megteremtése létkérdés itt is. Józsáékhoz disznóvágáskor érkeztünk. Az ügyes háziasszonynak nem gond tartósítani, úgy raktározni a húst, az ázalékféléket, hogy ne valljon kárt. Ildikó asszonynak segítsége is került, kisebbik lánya éppen a húsgombócokat sirítgette, s mint mondta, náluk az a szokás, hogy húsgombócot is tesznek a tormás levesbe. S hogy könnyebb legyen az emésztés, édesség gyanánt előkerül a kelt, kőttes tésztából készülő fánk is, amit a bodosiak költövénynek neveznek.
