A cinkos város — Páljános Mária

2009. május 15., péntek, Nyílttér

Feltörték az egyik újságosbódénkat. Nem először és sajnos, borítékolni lehet, hogy nem is utoljára. A kár tetemes, az ajtó javítása és az ellopott cigaretta ára háromezer lejbe (régi pénzben harmincmillióba!) kerül.

Nem is érdemelne szót az egész, hiszen ilyesmi, sajnos, nem ritka, s még csak azt sem tehetjük hozzá, hogy mifelénk, hiszen bűnözők mindenütt vannak. Ami az esetet egyedivé, úgy mondjam, tipikusan szentgyörgyivé teszi, hogy annak ellenére, a bódé egy tízemeletes lakóháztól még húszméternyire sincs, s a ,,munkálat" nagyon sokáig tarthatott, és meglehetős zajjal járhatott (a bódé ugyanis nem egy olyan építmény, amibe ha belerúgsz, automatikusan kinyílik, fémet kellett kalapálni hosszasan, mellesleg a nyomok alapján nem is profik ügyködtek itt, elég sokat szerencsétlenkedhettek), mégsem figyelt fel senki, eszébe nem jutott senkinek, hogy telefont ragadjon.

Mi már csak ilyenek vagyunk. Jobb szidni a rendőrséget, mindenféle egyéb hivatalt és hatóságot, ha valami történik velünk, de ha más kerül bajba, akkor nem láttunk és nem hallottunk semmit. Saját bőrömön is tapasztaltam ezt, mikor néhány évvel ezelőtt egy szép téli hajnalon a vasútállomásról besétálva a város legfényesebben kivilágított útján, ablakok százai alatt kiraboltak. Hiába rohantam a rabló után, segítségért is kiabálva, a sok-sok lakó közül senki sem telefonált a 112-re (ez volt az első, amit a rendőrség azon a hajnalon ellenőrzött), sőt, az egyik kapualjból egy furgon éppen felvett valakit, s ők is úgy hajtottak el, mintha semmit sem hallanának. Pedig a bűnüldöző szervek munkája lehetetlen a lakosság segítsége, információk nélkül. Csak a bűnözőket segítjük, ha a keleti majmok példáját követve befogjuk szemünket, fülünket és szájunkat. Azaz a szánkat ugyan Panasz Mukiként jártatjuk, de nem úgy és ott, ahol kell.

Utóirat: az engem kiraboló fiatalembert egy hónap múlva egy tőlem származó, utólagos információ alapján a rendőrség letartóztatta, a bíróság börtönbe záratta.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 503
szavazógép
2009-05-15: Nyílttér - x:

Ugróbab — Simó Edmund

Tavaszt várva, a véremben lévő ültetési láztól hajtva, az egyik (véletlenül) napsugaras napon beugrottam a bab- és magboltba, hogy valami életképes csodabogyót vásároljak, amiből aztán csodanövény bimbózik majd csodavirágot, csodaéletet.
2009-05-15: Nyílttér - x:

Panaszáradat a prefektúrán — Farkas Réka

Torja községháza — van, akinek ,,kígyófészek"
Panaszosok serege gyülekezik hétfő délelőttönként a prefektúrán. Segítségért, tanácsért jönnek a megye minden sarkából, legtöbben föld-, erdő-visszaszolgáltatás ügyében, helyi elöljárók visszaélései miatt keresik a kormánybiztos támogatását. Gyorsan terjed a hír, az új prefektus másképp viszonyul az egyszerű emberek gondjaihoz, nemcsak leveleket, átiratokat küldözget, de ahol lehet, gyorsan segít. Érkeznek hát azok is, akik az elmúlt éveket hivatalok előszobájában töltötték, többnyire hiába. Belefáradtak, megkeseredtek, dühösek.