Hát amikor meglátta a sok vizet a Küküllőben, az jutott eszébe, hogy ő biza ott rögtön megfőzhetné az egész fuszulykát, legalább otthon nem lesz dolga. Mindjárt nekifogott, összehordott egy csomó száraz ágat, s berakta a szekér alá. Meggyújtotta, jó tüzet csinált, aztán kezdte hordani vedrekkel a vizet. Amikor két vederrel ráöntött a fuszulykára, alul a víz kifolyt a szekérből, s a tüzet rögtön kioltotta. Most megint a tüzet kellett megcsinálni. Összekarisztolt valami szárazságot, s újból meggyújtotta. Mikor lánggal kezdett égni, futott ismét a vízre. Hordta a szekérbe, de a szekérből most is kifolyt a tűzre. A tűz egyből kialudt megint.

Ej, megállt hirtelen a kolontos ember, s elkezdett töprengeni; törte erősen a fejét, hogy mitől aluhatott ki a tűz.

Azóta is ezen töri a fejét.