A legeltetés jó megszervezése és gazdaságossá tétele szakmai ismeretet igényel, ennek fontosságára szeretnénk a háromszéki tenyésztők figyelmét is felhívni.
Ismert tény, hogy az állat, ha módjában áll, csak a számára legértékesebb, legkényelmesebben elérhető füveket legeli le. Igyekszik előremozogni, egy nap alatt nagy legelőterületet jár be, közben tapossa, tönkre gázolja az értékes fűtermést. Már ez is indokolja, hogy a legelő állatokat bizonyos természetes vagy mesterséges határok közé kényszerítsük. A másik indok, hogy a fűfélék megújulásához, fejlődéséhez bizonyos idő szükséges. Ezt csak az állatok mozgáslehetőségének korlátozásával érhetjük el. Ugyanakkor legelésbeli különbségek is vannak a különböző állatfajok között. A szarvasmarha a füvet a nyelve segítségével a szájába sodorja, majd az állkapcsával a szájpadláshoz szorítja, és leszakítja. Ezért a könnyen téphető, levélben gazdag és lágyszárú növényeket kedveli. Nem legel mélyen, a füvet a szártő felett 2―2,5 cm-re szakítja le. A juh ellenben mélyen legel, így gyakran megsérti a szártövet, ami késlelteti és rontja a növények sarjadását. A ló harapja a füvet, és inkább a keményszárú növényzetet kedveli. Sokat mozog, ezzel jelentős taposási kárt okoz. Ajánlatos csak a száraz, kemény talajon legeltetni, ellenkező esetben fennáll a terült pata és puha csűd kialakulásának veszélye.
A legeltetés kezdetének kiválasztásakor figyelembe kell venni a növények magasságát és növekedési ritmusukat is. Ha túl korán kezdjük, amikor jó a növényzet tápértéke és emészthetősége, alacsony átlagterméssel kell számolnunk. Ugyanakkor a fiatal növények még nem képesek tápanyagot felhalmozni magukban, regenerálódni, és fokozatosan eltűnnek a gyepszőnyegből. Ha túl későn kezdődik a legeltetés, csökken a takarmányozási érték. Általánosan javasolt, hogy alacsony növényzet esetén a fű magassága 12―15 cm legyen. Ugyanakkor indokolt 25―30 nappal az őszi fagyok előtt befejezni a legeltetést, időt biztosítva a növényzetnek, hogy tápanyagot halmozzon fel magában. Ezáltal megkönnyítjük a telelést, és tavasszal hamarabb beindul a növekedés. Tavasszal ne járjuk meg a juhokkal a legelőt, mert mély legelésükkel a hajtásokat és friss leveleket elfogyasztják, így a növényzet nehezen indul növekedésnek. A szarvasmarha sajátosan viselkedik. A legelőcsoporton belül jól meghatározott viszony (hierarchia) alakul ki. Napközben együtt legelnek, egyazon irányban, egymást figyelve. Éjszaka bármely irányban legelnek, és együtt pihennek. A legelés 24 óra alatt 4―5 szakaszban történik, ez idő alatt az állat több mint 24 000 harapást végez, 50―80 harapást percenként. Naponta 15―20 kérődzőidőszakot figyelhetünk meg. Legeléskor az édes és a sós ízű növényeket kedvelik. Ajánlatos száz állatnál kisebb csordákban legeltetni. Vidékünkön a legelterjedtebb módszer a szabad legeltetés, habár ez esetben a legrosszabb a fű hasznosítása. Az állatok az egész területen szétszóródva legelnek, így nagy a taposási veszteség. De még ennél is nagyobb kárt okoz, hogy nincs ideje a lelegelt növénynek a sarjadásra, ugyanis a válogatós (szelektív) fogyasztás következtében az értékes, jóízű növényeket ismételten fogyasztják, ezek valósággal kifáradnak, és eltűnnek a gyepszőnyegből. A gyom- és mérgező növények beérnek és magot termelnek, gyorsan elszaporodnak, és uralkodó növényzetté válnak. Ennek a legeltetési módnak másik hiányossága, hogy a lelegelt fű energiájának 12―15 százaléka a mozgásra megy el. Az előbbinél sokkal kedvezőbb fűhasznosítás a szakaszos legeltetéssel érhető el. Ez nem volt szokatlan a rendszerváltás előtt, de időközben az állandó kerítések eltünedeztek a legelőkről. Ez esetben a területet állandó kerítéssel vagy villanypásztorral 6―8 szakaszra osztjuk. Amikor az állatok egy szakaszt lelegeltek, a következőre hajtjuk őket, és a lelegelt szakaszon megkezdődhet az ápolás (az el nem fogyasztott fű lekaszálása, ürülék szétszórása, esetleg műtrágya kiszórása). Egy szakaszon a legeltetés nem haladhatja meg a 4―6 napot, mert egyes fűfélék képesek naponta 1,5―2 centimétert is nőni, és ezeket az állatok újra elfogyasztják. A szakaszok felosztásánál figyelembe kell venni, hogy a növényzetnek 20―25 napra van szüksége, hogy újraalakuljon. A szakaszos legeltetésnek még két előnyösebb formája is ismeretes: az adagolt és a sávos adagolt legeltetés. Az adagolt legeltetés esetén egy napra elegendő területet határolunk el a villanypásztor segítségével, a második eljárás esetén csak egyméteres sávot legelhetnek egyszerre az állatok, többször, akár óránként állítván előbbre a villanypásztort. Ennek kerekeken gurítható és önjáró típusa is megjelent már. A korszerű szakaszos legeltetési formák kevés emberi munkaerővel nemcsak a fűtermés kedvező hasznosítását biztosítják, hanem lehetővé teszik a gyep zavartalan sarjadzását is. Örvendetes, hogy a háromszéki tenyésztők közül egyre többen felismerik a szakaszos legeltetés előnyeit, és a megyében egyre többfelé látni villanykerteket a benne zavartalanul legelésző állatokkal. A beruházás nem túlságosan drága (áruk a minőség függvényében 500 és 1200 lej között mozog), és ma már léteznek akkumulátorral, villanyárammal vagy napenergiával müködő villanypásztorok is, a jobb minőségűek huzala pedig akár negyven kilométerre is kihúzható.
