A családorvos április 23-án súlyos szavakkal illette egyik betege hozzátartozóját, emiatt az érintett a doktor Bükszádról történő elhelyezését kéri a szakmai testülettől.

Lapunk április 29-i számában közzétettük dr. Réti István nyilvános bocsánatkérését, amiért egy héttel korábban súlyos szavakkal illette egyik betege hozzátartozóját csupán amiatt, mert szólni mert, hogy ,,gyorsabban, doktor úr". A hirtelen természetű orvos elismerte, hogy nem először történt kirohanás részéről a betegek és családtagok jelenlétében, illetve számlájára, emiatt elnézést kért mindazoktól a bükszádiaktól, akiket megbántott. Sántha László, a súlyos (az orvos kihívásának pillanatában eszméletlen) beteg családtagja a történtek másnapján lapunknak csupán annyit mondott, nem hagyja abba az ügyet, majd az orvoskamarához fordult igazságtételért, ahol a továbbiakban a deontológiai és jogi bizottság foglalkozik az esettel.

Tekintettel az orvos többrendbeli ,,dühös" magatartására, Sántha László Réti doktor elhelyezését követeli. Ennek ellenben az orvoskamara azért nem tud eleget tenni, mert nem tartozik a hatáskörébe a magánrendelők működtetésének ellenőrzése, ha a páciensek nem elégedettek az orvossal, jogukban áll átiratkozni másik szakemberhez — szögezi le dr. Kerekes Jenő, a háromszéki orvoskamara elnöke. A faluban nincs béke, egy kis csoport szabadulni kíván a ,,dühös" orvostól, több mint kilencven százalékuk ellenben az orvost védi.

Több mint ezer aláírást mellékelve két levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyben a bükszádiak kiállnak dr. Réti István mellett, az alábbiakban ezekből közlünk részletet.

Első levél: ,,Dr. Réti-Grosz István jó pár éve a falunk orvosa, és szakmailag is nagyon elismert. Ismeri a családok összetételét, valamint egészségi és anyagi gondjait. Minden hívásra, függetlenül az órától, napszaktól, gyerekhez, felnőtthöz, idős emberhez egyaránt időben érkezik, és úgy vizsgálja meg a beteget, hogy nemcsak fizikai, hanem lelki problémáira is gyógyírt próbál találni. Egy orvosnak ne a beteg vagy hozzátartozója próbálja megmondani, mikor érkezzék, szedje a lábát, igyekezzék, és milyen gyógyszert írjon fel, hiszen az orvos arra esküdött, hogy kivétel nélkül minden egyes emberhez siet, segítő kezet nyújt, de hogy milyen formában, azt csakis ő hivatott eldönteni. Ezért kínlódott, tanult hosszú éveken keresztül. És dr. Réti ezt pontosan tudja, családjával együtt nap mint nap fáradozik az emberek testi-lelki problémáinak feltárásán és orvoslásán.

De az orvos is ember, és mint mindenki, ő is tévedhet, még inkább abban az esetben, ha provokálják. Az ő türelmének is lehetnek határai, ő is kiborulhat, ami ennyiféle-fajta ember között nagyon is természetes. Az emberekkel a legnehezebb dolgozni, hát még, ha az illető beteg, netán udvariatlan, szemtelen a rajta segíteni akaró féllel szemben.

Dr. Réti tudja, hogy ő van a sepsibükszádi emberekért, s ha netán elfelejtené, mi minden nap emlékeztetjük erre valamilyen formában. Mint édesanya és a doktor úr betege csakis jót tudok írni-mondani róla, mint emberről és orvosról. Ritka jóhiszemű, család- és betegcentrikus, hivatásának élő. A (még) valamit érző emberek nevében köszönjük türelmét, kitartását, és további jó munkát kívánunk neki és kisegítőinek. (…)"

Második levél: ,, (…) A kétségbeesés perceiben elvárjuk, hogy az orvos mindenható legyen, minden bizalmunk benne van, minden segítséget tőle várunk, de ő is csak egy ember, korlátaival együtt. Ha elmúlik a veszély, akkor ideje a bocsánatkérésnek, a bűnbánatnak, hálaadásnak. Általában Istent megkövetjük, gyónunk, áldozunk, de embertársainkról megfeledkezünk (tisztelet a kivételnek). Ugyanúgy köszönet és hála jár mindazoknak, akik nehéz perceinkben mellettünk vannak, és tehetségüknek, felkészültségüknek megfelelően igyekeznek segíteni. Ezt tette és teszi Réti-Grosz István, közösségünk családorvosa is: ahol tud, segít. Sok szenvedő ember fájdalmán igyekszik enyhíteni meghallgatva idős emberek panaszát, otthonaikban felkeresve, naponta átlagban félszáz embert megvizsgálva, ellátva. Valóban, az orvos is ember; a sok panasz, fájdalom és sokféle, hol bizakodó, hol bizalmatlan, hol türelmetlen, hol fájdalomtól őrjöngő emberrel való foglalatosság megviseli az ő idegrendszerét is, és néha nem elvárásainknak megfelelően reagál.

Kérjük, ne bántsák orvosunkat, szeretnénk, ha tovább végezné munkáját nyugodtan, bántalmak nélkül a mi, a jól ismert krónikus betegek, ártatlan kisgyermekek, védtelen idősek és teljes közösségünk javára."