Társadalomtudományokban jártas szociológusok kimutatták, hogy a rossz hír hamarabb terjed, mint a jó. Így értesültem arról, hogy intézményvezetőinket másokkal cserélik le, olyanokkal, akik közül sokan a nyelvünket sem ismerik, hogy a szükségletekről és hagyományokról ne is beszéljek.
Erről önkéntelenül eszembe jutott a dicstelenül kimúlt rendszer KGB-s ukáza, miszerint a vezetői állásokat minél kevésbé rátermett káderekkel kell betölteni...
Naivan már azt hittem, hogy a pártklientúrának átjátszott iparunk ócskavaskénti kiárusítása, mezőgazdaságunk csődbe vitele, a haldokló vasút és a döcögő autópálya-építés, a feladataival megbirkózni képtelen tanügy, egészségügy, igazságügy (EU-s megfigyelés alatt!) után már nem lesz, amit tönkretenni. Csalódtam. Lám-lám, aki keres, az talál (szemesnek áll a világ).
Volt alkalmam — a brassói tévé magyar adásának jóvoltából — látni-hallani leváltással fenyegetett vezetőink egy részét: meggyőző volt, ahogy a szűkös lehetőségek ellenére életképes terveket tudtak bemutatni. Érezhető volt szívbéli hozzáállásuk a munkájukhoz, nem könnyű feladataikhoz, széles körű ismereteket, hosszú idő alatt felhalmozott tapasztalatokat tudnak kamatoztatni. Hát ezeket az embereket próbálják mindenáron másokkal helyettesíteni, olyanokkal, akik még nem bizonyítottak. A Romániának eléggé borús jövőképet jósoló nemzetközi intézmények, a nemcsak megtorpanó, hanem egyenesen (most már elismerten) hanyatló gazdaságunk, a magas munkanélküliség rémképe után a még gondolkodni képes ember számára kormányunk feladta a leckét: mit várhatunk ezek után. Hogy az aberráns és hazug választási ígéreteiket nem tudják teljesíteni, még próbálom megérteni, de hogy hosszú távon ellehetetlenítik még működő intézményeinket, azt már nehéz. Vajon, csak várni lehet, amíg felettünk gyászba varrják az eget a vezetésre és gazdálkodásra képtelen potentátjaink? A párthoz hű értelmiség zsíros falatokhoz való juttatásának nálunk szép hagyományai vannak, csak az a sajnálatos, hogy a párthűség nem mindig azonos a néphez és országhoz való hűséggel.
A végére hagytam, hogy jó hírt is közöljek: a korrupcióellenes ügyészség hathatós és szakszerű vizsgálódásai szerint az ellenőrzött miniszterek, honatyák, bírák még a gyanú árnyékától is mentesek, a legnagyobb rendben találtattak. Pár év alatt szerzett több millió eurós vagyonuk tisztességes munka eredménye, mindannyian törvénytisztelő emberek. Mi, többiek pedig, akik nem adunk munkát a vagyonellenőröknek, mert a nyomorúságot nem szokás felleltározni, az imádság mellett már tehetnénk is valamit azért, hogy jöjjön el a mi országunk.
TÖLGYES LAJOS, Sepsibükszád
