A jó tehéntartó gazda egy percig sem felejtheti el, hogy a víz az egyik legfontosabb táplálóanyag az állat számára. A hirtelen beköszöntött kánikulában hadd emlékeztessünk arra, hogy a víz az ásványi és szerves sók oldószere, amelyekkel oldatokat vagy szuszpenziókat képez, s ezeket a vér eljuttatja az egész szervezetbe.
Ugyanúgy a víz oldószere a szervezetben lezajló lebontó folyamatokból származó anyagoknak is, amelyeket a véredények útján a szervekbe szállít. Hővezető képességénél fogva a víz az állati szervezet hőszabályozója is. Ugyanakkor közrejátszik a tápanyag emésztését elősegítő számos hidrolízises vegyi folyamatban, az oxidációs és redukciós folyamatokban, a sejtlégzésben. A víz továbbá közvetlenül részt vesz a tej és más, állati eredetű termékek képződésében. A víz segítségével ürül ki a szervezetből a disszimilációs termékek jó része, valamint a szervezetbe jutó vagy ott termelődött toxinok. A víz a vese, a belek, a tüdő és a bőr útján távozik a szervezetből. Az eltávozó víz mennyiségét a szervezetben lezajló fiziológiai folyamatok, valamint a fejadagok fehérje- és ásványianyag-tartalma szabja meg.
Tudnunk kell, hogy a szervezet víztartalma tíz százalékának elvesztése esetén súlyos zavarok lépnek fel, ha pedig 25—30 százalékát veszti el az állat, elpusztul. Ugyanez történik a tíz napon át tartó teljes vízhiány esetén is. Az állat hosszabb ideig bírja az éhezést, mint a szomjazást. Vízhez az állatok a takarmánnyal és az ivóvízzel jutnak.
A szarvasmarha vízigényét számtalan tényező befolyásolja, az egyik legfontosabb az állatok termelése, illetve ezzel összefüggésben az állat szárazanyag-fogyasztása. A szárazon álló tehén csak 40—50 liter vizet fogyaszt naponta, ezzel szemben a 40 liter tejet termelő tehén akár 110—120 litert is. A szarvasmarha egy kilogramm szárazanyagra számítva 4—6 liter vizet igényel. Befolyásolja az állatok vízigényét a környezet hőmérséklete, valamint a levegő páratartalma is. Nyáron a tehén vízfogyasztása 30—50, sőt, 70 százalékkal is növekszik. Ebben az időszakban minden liter tej előállítására a tehén 4—5 liter vizet iszik.
A jó minőségű ivóvíz 10—15 Celsius-fokos, tiszta, átlátszó, szagtalan, nem tartalmaz szerves anyagokat és fertőző csírákat (tüdő-, gyomor- és bélférgességet, orsóférgességet, májmételyt okozó parazitákat, kólibaktériumokat). Kísérletek igazolták, hogy a túl hideg vagy túl meleg víz kedvezőtlen hatást gyakorol a tejtermelésre. Nem ajánlatos a legelőn az állatokat állóvizekből (tóból, mocsárból), sem pedig olyan folyóvizekből itatni, amelyekbe szennyvíz vagy ipari víz ömlik. Ugyanakkor nem javasolt az istálló etetővályújából történő itatás sem. Ha nem rendelkezünk önitatókkal, vederrel naponta öt-hatszor kell itatnunk.
