Illetve megeshet, lenne képesség bennük, de a tettek a választási esélyeket csökkentenék, s emiatt a szavak szintjén ugyan kinyilatkoztatják a reformok, a gyökeres változások szükségszerűségét, a cselekedetek sorra-szerre elmaradnak. Nem, nem az Európai Parlamenti választások bénították le az Emil Boc vezette kormányt, az csak amolyan másodlagos feladat számukra, az elnökválasztásra készülnek, a Traian Băsescu ágyát akarják megvetni, azaz biztosítani második mandátumát. Az államfő szemmel láthatóan kampányban van, még akkor is, ha ezt hivatalosan nem hajlandó bejelenteni, mi több: tagadja, s azt állítja, hét végi kiruccanásainak az ég adta világon semmi köze a kampányhoz, ő csak megy, megmártózik a nép szeretetében, ismerkedik gondjaival, örömeivel, ételeivel, italaival. Eközben a kormány lép egyet előre, elfogad valamilyen fontosnak tetsző határozatot, majd visszatáncol, mert felismeri, túl sok választópolgárnak okozna kellemetlenséget. Erre több a példa, mint amennyit fel lehet sorolni, a Boc-kabinet minden második rendelkezését visszavonta, s most már, ahogy az államfő hétfő esti találkozásuk alkalmával fogalmazott, a törvénykönyvek elfogadása, az egységes bérezési és nyugdíjtörvény megalkotása maradt elsőrendű feladatuk. Az első jogpolitikai kérdés: van, aki szükségesnek tartja kormány-felelősségvállalásával való elfogadásukat, ám a szakértők többsége úgy véli, létük sokat nem oszt és nem szoroz az unió szemében. A június második felében nyilvánosságra hozandó országjelentésen az égadta világon semmit sem változtat. Ami meg a két másik törvényt illeti, főképp az egységes bérezését: csak a legfontosabbat, a forrásokat fedi homály. Annyi pénz kellene életbe ültetéséhez, amennyi még öt év múlva sem lesz ebben az országban. Ezért jósolják az elemzők: ugyanarra a sorsra jut, mint a pedagógusok ötvenszázalékos fizetésemelése. Nem most, majd az elnökválasztások után. Addig nyomják a pénzt a látszatintézkedésekbe, ígérnek fűt-fát. Egyetlen cél vezérli tetteiket: főnökük a Cotroceni Palotában maradjon.