A kampány elfed mindent, a gazdasági válság, a fenyegetÅ‘ aszály, a leépülÅ‘ és a nyomor határán tengÅ‘dÅ‘ másfél milliónyi ember, sajnos, csak kellemetlen dÃszletül szolgál a politikusoknak. Pedig Románia minden téren hatalmas átalakÃtásokra szorulna, s bár ezek fontosságát valójában felismerték mind a Demokrata Párt és vezetÅ‘i, mind a szocdemek, az Emil Boc vezette kormány mégis képtelen a cselekvésre.
Illetve megeshet, lenne képesség bennük, de a tettek a választási esélyeket csökkentenék, s emiatt a szavak szintjén ugyan kinyilatkoztatják a reformok, a gyökeres változások szükségszerűségét, a cselekedetek sorra-szerre elmaradnak. Nem, nem az Európai Parlamenti választások bénÃtották le az Emil Boc vezette kormányt, az csak amolyan másodlagos feladat számukra, az elnökválasztásra készülnek, a Traian Băsescu ágyát akarják megvetni, azaz biztosÃtani második mandátumát. Az államfÅ‘ szemmel láthatóan kampányban van, még akkor is, ha ezt hivatalosan nem hajlandó bejelenteni, mi több: tagadja, s azt állÃtja, hét végi kiruccanásainak az ég adta világon semmi köze a kampányhoz, Å‘ csak megy, megmártózik a nép szeretetében, ismerkedik gondjaival, örömeivel, ételeivel, italaival. Eközben a kormány lép egyet elÅ‘re, elfogad valamilyen fontosnak tetszÅ‘ határozatot, majd visszatáncol, mert felismeri, túl sok választópolgárnak okozna kellemetlenséget. Erre több a példa, mint amennyit fel lehet sorolni, a Boc-kabinet minden második rendelkezését visszavonta, s most már, ahogy az államfÅ‘ hétfÅ‘ esti találkozásuk alkalmával fogalmazott, a törvénykönyvek elfogadása, az egységes bérezési és nyugdÃjtörvény megalkotása maradt elsÅ‘rendű feladatuk. Az elsÅ‘ jogpolitikai kérdés: van, aki szükségesnek tartja kormány-felelÅ‘sségvállalásával való elfogadásukat, ám a szakértÅ‘k többsége úgy véli, létük sokat nem oszt és nem szoroz az unió szemében. A június második felében nyilvánosságra hozandó országjelentésen az égadta világon semmit sem változtat. Ami meg a két másik törvényt illeti, fÅ‘képp az egységes bérezését: csak a legfontosabbat, a forrásokat fedi homály. Annyi pénz kellene életbe ültetéséhez, amennyi még öt év múlva sem lesz ebben az országban. Ezért jósolják az elemzÅ‘k: ugyanarra a sorsra jut, mint a pedagógusok ötvenszázalékos fizetésemelése. Nem most, majd az elnökválasztások után. Addig nyomják a pénzt a látszatintézkedésekbe, Ãgérnek fűt-fát. Egyetlen cél vezérli tetteiket: fÅ‘nökük a Cotroceni Palotában maradjon.